2013. szept. 29.

Hatodik vércsepp

Kedves Olvasók!
Az előző bejegyzéshez nagyon sok kommentet  kaptam, aminek nagyon örültem. El sem hiszem, hogy már 42 rendszeres feliratkozóm van, hihetetlen érzés. Köszönöm szépen mindenkinek!
Sajnálom, hogy késtem, de tegnap nem tudta felrakni sajnos. :/
Ha van valami véleményetek a történettel kapcsolatban, hogy min kéne változtatnom/javítanom, hogy az események túl lassúak, vagy gyorsak, akkor kérlek jelezzétek nekem! :)
Dorothy Large
Hatodik vércsepp
.........................



- Hát te ki vagy? - a nő lehajolt, hogy a kisfiú szemeibe tudjon nézni. Arca kerek és gyönyörű volt. Hosszú és vastag szempillái alatt, smaragdzöld szemek tündököltek, vörös ajkai úgy csillogtak, akár a méz, szőke, vállig érő haja pedig olyan volt, mint a vanília. Egy hosszú, testhezálló, vérvörös ruha volt rajta, mély dekoltázzsal az elején.
- Dante hetvenedik fia - szólalt meg a kisfiú, érzelem mentes arccal és fagyos hanggal.
- Még nem kaptál nevet? - húzta fel szemöldökét a fiatal nő, ki úgy tűnt, hogy a húszas évei legelején járhatott. A kisfiú megrázta fejét, mire a fekete, göndör tincsei mind a szemébe hullottak, de látszólag ő észre sem vette.
- Én Delia vagyok, Dante harmincadik leánya.
- Akkor testvérek vagyunk? - kérdezett vissza a kisfiú, és úgy tűnt, mintha fekete szemei egy pillanatra felcsillogtak volna.
- Úgy is mondhatjuk - bólintott Delia. - Miért nincs még neved?
- Dante szerint nincs értelme elneveznie engem.
Delia felegyenesedett, majd csípőre tett kézzel elmosolyodott.
- Larion lesz a neved!
- Az mit jelent? - kérdezte a fiú, távolba meredő tekintettel.
- "Egy jókedvű személy." Azt szeretném, hogy ilyen légy, az életedben is!

Larion elmosolyodott az emlékképen, miközben a márványszobrok tarkította folyosón haladt előre. Dante lassú és súlyos léptekkel ment előtte ezüstszínű hajszálai meg-megremegtek léptei nyomán.
-         Haladhatnánk gyorsabban? - sziszegte komoran a fiú, kezeit pedig a zsebébe dugta.
-         Nem vagyok megelégedve veled, Larion – szólalt meg hirtelen a férfi.
-         Igazán? - kérdezte unottan, figyelmét pedig a szebbnél szebb freskók kötötték le a falakon.
-         A lány vére. Túl kevés, az óra pedig ketyeg. Mintha kijöttél volna a formádból. Ne kelljen csalódnom benned!
- Úgy lesz - Larion dühösen összevonta szemöldökét, ujjait görcsös ökölbe szorította, miközben fogát kezdte csikorgatni.
„Mégis mi a francot vár tőlem? Én nem vagyok gyilkos!”

Dante hirtelen megállt, majd lassan megfordult és Larionra vetette fagyos tekintetét, aki feszülten vett egy mély levegőt.
- Menj be! – nyitotta ki a mellette lévő ajtót, mely nyikorogva üdvözölte őket – Már várt rád!

* * *

 Shana zavartan összehúzta szemöldökét, mire kellemetlen ráncok jelentek meg a homlokán. Szemeit végigjáratta a sok diák és a padok között, mégsem találta meg azt, ki keresett. Feszülten kifújta a levegőt, majd visszafordította fejét az egyik osztálytársnője felé és újra bekapcsolódott abba a beszélgetésbe, amiből az imént észrevétlenül kitépte magát. A magas, gesztenyebarna-hajú lány, Shana előtt, a tavaszi fesztiválról beszélt, mely hetek múltán kezdetét veszi. Általában Shana a fesztiválon csak beáll egy stand mögé, és egész nap mosolyog a vásárlókra. Gyűlölte a tavaszi fesztivált.

* * *

-         Delia! Delia! – üvöltötte Larion, míg ujjait a rácsok köré fonta. Az egész helyet elöntötte a melankolikus félhomály és a fiú úgy érezte, hogy egészen a csontjaiig hatol.
A rácsok mögött egy remegő alak feküdt a piszkos földön, szakadt ruhákban. A nő lassan felemelte a fejét és Larionra nézett. Szőke tincsei most egyetlen kóctömegként foglalt helyet a fején, arca sápadt volt és megfáradt, míg csupaszon maradt testrészeit sebek tarkították.
- Lari…on?
A fiú dühösen Dante felé fordult.
- Mit műveltél vele? – ordította, miközben a férfi csak nekidőlt az ajtónak.
- Úgy gondoltam, hogy ez a látvány majd meghozza kedved a munkához.
Larion nem támadt rá a férfire. Egész testében reszketett, és bár legszívesebben kitörte volna Dante nyakát, mégsem tette. Tudta, hogy nem lenne értelme. Lariont Dante teremtette. Ezért ha úgy tartja kedve, el is pusztíthatja őt.

Shana úgy döntötte, hogy nem fogja tovább keresni Lariont. A fiú egész nap nem jelent meg és úgy gondolta ez elegendő ok, hogy gyanakodni kezdjen.
A lány nagy lendülettel felvette a barna bőrkabátját, majd osztálytársai után sietett, akik az ajtón özönlöttek kifelé.
A tájat vastag ködtakaró lepte el, eltakarva ezzel a vézna fákat, az épületeket, az autókat és az utcákat. A szél halvány szellői belopták magukat a fák ágai közé, halk rezzenésre kényszerítve őket. Az eső még csak szemerkélt, de előreláthatólag nagy zivatarrá fog kialakulni.
Shana beszívta a friss levegőt, és amint az elöntötte a tüdejét, elmosolyodott. Gyors és magabiztos léptekkel indult el hazafelé, míg táskájának pántját szorongatta. Tincseit táncra hívta a lágy szél, mely még a ruháit is megtépdeste. A hideg levegő bekúszott a ruhája alá, majd végigfutott a gerincén, amitől Shanát kirázta a hideg.
Pár perc egyenletes séta után megpillantotta a téglaépítésű, kis lakását. Úgy érezte, hogy az a ház csakis az övé, és gyakorlatilag ez így is volt. Szülei csak a téli hideg idő eljöttével utaznak haza hozzá, aminek Shana valamiért nagyon örült. Megszokta, hogy senki sem köszönti, mikor hazaér, hogy egyedül eszi meg a vacsoráját - általában valami mirelit kaját a fagyasztóból - és, hogy egyedül hajtja álomra fejét, az üres és csendes lakásban.
Bár Shana magányosnak érezte magát, mégis szerette a körülményeket. Senki előtt nem kell megjátszania magát, nem kell mosolyognia.
A lány ledobta táskáját a pultra, majd felkapcsolta a villanyt. Az előszobát elárasztotta a lámpa gyér és nyomasztó fénye, mely mélabús hangulatot kölcsönzött neki.
Shana sóhajtott, hogy a hűtő felé vette az irányt. De akkor kopogtak.
A lány annyira megijedt, hogy majdnem felsikoltott.
„Ki lehet az?Még sosem jött hozzám senki.”
Shana vett egy mély levegőt, majd remegő léptekkel az ajtó felé vette az irányt. Kezeit a kilincsre helyezte, majd várt pár pillanatot, mielőtt kinyitotta volna. Szíve a torkában dobogott, majd nyelt egyet.
- Csókolom! Aláírást gyűjtünk az iskolának, segítene? - mikor Shana kinyitotta az ajtót, egy alacsony, vanília színű hullámos fürtökkel megáldott kislány állt előtte, mosolygós arccal.
Shana csak pislogni és hebegni tudott, szíve erős kalimpálása pedig csillapodni látszott.
- P-persze ... - vékonyodott el a lány hangja, majd vett egy mély levegőt.
A kislány odanyújtott neki egy tollat, majd aláírta vele a papírt is.
- Siess haza! Hamarosan zuhogni fog! - hagyta a kislányra, aki bólintott, mire megremegtek hullámos fürtjei.
- Köszönöm szépen! Viszont látásra! - kiáltott a gyermek, majd leszáguldott a lépcsőn és elhagyta a környéket.
Shana lassan becsukta az ajtót, majd visszafordult a konyhába.
- Csókolom? Ilyen öregnek látszom - nevetgélt magában a lány, majd kihalászott a hűtőből egy fagyaszott pizzát és megfordult.
Shana felsikoltott és leejtette a pizzát, ami hangos puffanással a földre került.
- Mit keresel itt? - lépett hátra a lány, tenyerét a mellkasára helyezve, hogy megnyugtassa kalimpáló szívét.
Larion tekintete elsötétült, fekete hajszálai mind a szemébe lógtak. Kezeit ökölbe szorította, úgy bámulta a földet, miközben fogait csikorgatni kezdte.
- Nem mondták még, hogy ne menj be más házába engedély nélkül? - folytatta Shana. Larion hirtelen felemelte a kezét és Shana felé csapott vele, de látszólag nem találta el a lányt. Mégis, az arcán megjelent egy hosszú, vörös csík, melyből sötét vér szivárgott, ami lecsordult az arcán, egészen az álláig.
A fiú felemelte a fejét és komor tekintetét a lányra szegezte.
- Larion?
Shana megrémült. Larion szemeiben valami olyasmi keringett, amitől valamiért egész testében remegni kezdett. Kellemetlen ráncok jelentek meg a homlokán, Shana pedig automatikusan hátrálni kezdett.
Aztán hirtelen felgyorsultak az események. Larion megszorította Shana csuklóját, majd hirtelen nekivágta a lányt a konyhapultnak. Shana fájdalmasan felnyögött, szemeibe könnyek szöktek, majd elterült a földön. Nem merte felemelni a fejét és Larionra nézni. Nem akarta meglátni a fiú tekintetét.
Larion megkerülte a pultot, majd egymás utána kihúzta a fiókokat, míg meg nem találta azt, amit keresett. Kiemelt az egyik fiók mögül egy konyhakést, majd leguggolt a sérült lány mellé.
- Nem foglak megölni! Ne félj! - a fiú elkapta Shana egyik remegő kezét, majd egy pillanatnyi habozás után, végigszántott rajta a konyhakéssel.
- Ne! - sikoltott fel Shana a fájdalomtól és rángatózni kezdett. Próbált kiszabadulni Larion erős szorításából, sajnos sikertelenül.
Shana hófehér karját most vörös vérfoltok tarkították.
- Eressz el! - sikoltotta a lány, majd hirtelen felindulásból hason rúgta a fiút, aki döbbenten hátraesett. Shana felpattant, majd rohanni kezdett, de a kis lakásban nem igazán találhatott egy megfelelő búvóhelyet sem. A bejárati ajtóra pillantott, de biztos volt benne, hogy nem tud úgy elfutni a fiú mellett, hogy el ne kapja őt. Berohant a szobájába, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Larion lassan felállt. Halkan káromkodni kezdett, majd komótos léptekkel elindult Shana szobája felé. Szomorúan sóhajtott egyet, majd lenyomta a kilincset. Semmi. Az ajtó meg sem mozdult.
Larion elvigyorodott, majd teljes erőből nekirúgott, mire az ajtó szinte kettétört. A fiú lassan belépett a szobába, melyet bús félhomály uralt. Körbenézett, de sehol sem látta a lányt, ami meglepő, hisz a hely nem volt nagyobb, mint egy átlagos fürdőszoba. Larion lehajolt és benézett az ágy alá, de pár koszos zoknin kívül semmit sem talált.
- Milyen rendetlen ez a lány - motyogta, majd felegyenesedett. Hirtelen egy hideg és lágy szellő csapta meg, mire az ablakra pillantott. Alig láthatóan ugyan, de nyitva volt.

Larion elvigyorodott, majd gúnyos kuncogásba kezdett.

14 megjegyzés:

  1. Ezt nem hiszem el!! Itt abbahagyni??!! Gyorsan hozd a következőt!! Nagyon jól írsz, egész héten csak az új részt várom! A többi blogodat is olvasom, és csodálatos, hogy mennyire más témájú történeteket írsz, mindig más megközelítésből, szempontból! Gyönyörűen írsz!Csak így tovább! :)
    (nincs profilom, úgyhogy sajnos csak névtelenként tudok írni) H.Zs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Nagyon örülök, hogy a többi blogom s, hogy ez is megfogott, nagyon jól esik. Köszönöm szépen a dicséreteket, néha úgy érzem, meg sem érdemlem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Egyetértek. Miért kell itt abbahagyni?! :-D De komolyan, szétroppant a kíváncsiság, hogy mi lesz ezek után. Nehogy késleltesd a következő fejezetet! :-). Nagyon imádom az írásaidat, semmi pénzért nem hagynám abba ezt a történetet. ----> halál komoly, amit mondtam. Csak így tovább, és még egyszer mondom, a következő rész hamar jöjjön ám! ^^
    U.i.: egyik feliratkozód vagyok, csak most nem tudok bejelentkezni, mert más gépről írok, ezt is csak úgy sietve. Puszi: domóra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves domóra!

      Örülök, hogy sikerült kíváncsiságot kiváltanom belőled, úgy tűnik, hogy elértem a célomat. Megpróbálok nem késni, de nem ígérhetek semmit.
      Hihetetlenül jól esik, amiket írsz, csodálatos érzés, komolyan! :) Köszönöm neked!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Szia!
    Ú, ez nagyon izgalmas rész lett, akár többi! Minden rendben a tempóval, imádom a sztorit! Nagyon várom a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cleo!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy jó véleménnyel vagy a történetről. Nagyon jól esik. Köszönöm szépen, hogy elolvastad és, hogy írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Dorothy, szerintem az egész jó úgy, ahogy van! Kellően pergő sztori, ami nem túl gyors,
    és ezt most aztán nagyon jól fejezted be! :)
    A legjobban Dante és Larion párbeszéde tetszett, az a hanyag arrogancia, amivel Larion
    válaszolgat. Emlékeztet az egyik saját szereplőmre, de még is egyedi :)

    Tűkön ülve várjuk a többit is!
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shirley!

      Nagyon örülök, hogy minden megfelel az elvárásaidnak és, hogy eddig nem okoztam még csalódást! Remélem a továbbiakban sem kerül sor erre! :)
      Nagyon köszönöm, hogy olvasol és írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!

    Nocsak, hát végre megtudtuk, kicsoda is ez a sokat emlegetett Delia! Erre igazán nem számítottam! Larion összetett jellemét igazán jól formálod, igazán tetszenek a jelenetei! Dantével való beszélgetése se volt semmi. Szóval őt Dante teremtette, de ki is pontosan Dante? Mik is pontosan ők? A végén pedig csak sajnálni tudtam szegény főhősnőt, akinek fogalma sincs miért történik ez vele, és mit is akarnak tőle - s hogy őszinték legyünk, mi sem tudjuk, ezért is vagyok egyre kíváncsibbak! -, szóval meg tudom érteni a viselkedését.
    Kérdezted a fenntartásainkat, és hogy bevalljam igencsak meg kellett erőltetnem magamat, hogy elő tudjak rukkolni eggyel. Ha (!) nagyon bele akarnék kötni, azt mondanám sok volt nekem ez a nézőpont-váltás egy fejezeten belül, de ez már csak szőrszálhasogatás. Várom a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!

      Örülök, hogy ilyen érzéseket tudtam belőled kiváltani és még azt is elértem, hogy kicsit meglepődj. Ennél többet nem is kívánhatnék! :)
      A nézőpont váltás tényleg kicsit több volt, mint eddig, legközelebb próbálok erre is figyelni, köszönöm a tanácsot és azt is, hogy írsz/olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Drága Dorothy!
    Végre kiderült ki is Delia és Larionról is kiderülr (számomra legalább is) hogy miért vagdossa Shana-t. Azt még ugyan nem értem minek neki a lány vére,de remélem az is kiderül hamarosan. Larion kicsit enyhített a fagyos stílusán és próbálta megnyugtatni a lányt,hogy ne öli meg,de ugyan ki hinné ezt el,ha egy konyhakéssel közelítenek felé,még akkor is,ha tényleg nem akarja megölni. Larion továbbra is egy néha szerethető,néha ellenszenves karakter,ahogyan Shana is. Azt hiszem nem tudnék álláspontot foglalni a regényben,de ez így jó. Külső szemlélőként a legjobb végivolvasni egy történetet. Csak így tovább!
    Puszi
    Messo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Messo!

      Hamarosan minden ki fog derülni, lassan de biztosan. Igaz, Shana helyében én sem hittem volna Larion szavainak. Igazából én nagyon szeretem a karaktereimet - gondolom ezzel mindenki így van, aki történetet ír - ezért nem igazán tudom, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy az olvasók is megkedveljék őket. Dolgozok az ügyön! ;)
      Köszönöm, hogy írtál és, hogy olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Drága Dorothy!
    Ez a fejezet is nagyon tetszett, kiderült, hogy ki az a Delia, hogy őt és Larion-t Dante teremtette. Nekem nagyon tetszett benne minden, kíváncsi vagyok, hogy Larion elkapja -e Shana-t. És tényleg, semmi rosszat nem tudok róla mondani. Kíváncsian várom a folytatást!
    Puszi:
    Jenna Corcos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenna!

      Nagyon örülök, hogy tetszett, kicsit izgultam is, mielőtt kitettem a fejezetet. Nem éreztem elég jónak, de amikor ilyen szép visszajelzéseket kaptam, megnyugodtam! :)
      Boldog vagyok, hogy tetszik! Köszönöm, hogy írsz és olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés