2013. nov. 2.

Tizedik vércsepp

Kedves Olvasók!
Szeretném megköszönni az 54 feliratkozót, nagyon hálás vagyok, hihetetlenül jól esik.Ebben a fejezetben elég sok minden kiderül, ezért extra hosszúra sikerült, de remélem ez nem veszi el senki kedvét sem. :)
Ha találtok benne hibát, nyugodtan  jelezzétek.
Dorothy Large

Tizedik vércsepp
.........................

- Miért tetted ezt, Dante? - morgott dühösen Larion. Ujjait görcsösen összeszorította, fogait csikorgatta és egész testében remegett a méregtől. Dante a nagy íróasztala mögött ült, ujjaival egy kis jegyzetfüzetet lapozgatott, szemüvegét pedig letolta az orrnyergére. Ezüst színű haját megvilágította a csillár erős fénye. 
- Xerxesre gondolsz? - kérdezte unottan a férfi. - Egyre lassabban dolgozol. Gondoltam, talán besegíthet.
- Mi van?! - emelte fel a hangját a fiú, majd dühösen előre lépett. - Ő egy vadállat ...
Dante közbevágott: - Hogy beszélhetsz így a fivéredről?  
- Elvégzem a munkámat - jelentette ki már nyugodtan Larion. - Elvégzem, aztán visszajövök és magammal viszem Delilát is.
- Így egyeztünk meg, nem igaz? - vigyorodott el szélesen Dante, megvillogtatva ezzel tökéletesen fehér fogait.
„ Vér nélkül úgy is elrohadnának. „ - gondolta a fiú, majd meghajlás nélkül elhagyta az irodát. 

* * *
Mikor Shana felébredt, torkából rögtön hangos köhögés tört elő, mely megrázta egész testét. A lány felült, könnyektől nedves szemeit behunyta, hófehér kezeit pedig mellkasához szorította. Minden porcikája sajgott, s minden másodperc elteltével a fájdalom egyre nagyobb és égetőbb lett. Tudata tompa volt, az emlékei álomfoszlányként súrolták elméje sötét köntösét.
- Hé! Feküdj vissza! - hallott maga mellől egy gyengéd és lágy hangot, mely kellemesen futott végig a testén. Beleremegett. Shana levegőért kapkodva ült a kanapén, verejtékes ujjai közé szorítva a lepedőt. A lány résnyire kinyitotta szemeit, majd felnyögött.
- Larion!
A fiú óvatosan megfogta a vállát, majd lassan lefektette a kanapéra. Shana lassan vette a levegőt, könnyes és sötét tekintetével a plafont pásztázta végig. Hollófekete haja szétterült a párnán, kezei élettelenül feküdtek mellette.
- Hol fáj? - kérdezte a fiú, tőle meg nem szokott aggodalommal és kellemes, lágy hanggal. Shana egy ideig azt hitte, hogy lázálomban fetreng és a valóságban valahol ott fekszik a sikátorban, maga alatt egy jókora vértócsával.
„ Ez nem lehet álom. A fájdalom valós. „
- Mindenhol - válaszolt a lány, majd nehézkesen sóhajtott. Shana behunyta a szemét, de ahogyan megpróbálta kiüríteni a fejét, gondolatai minduntalan visszavezették őt az ismeretlen férfihoz, a fájdalomhoz és a félelemhez. Shana szíve szaporán vert bordái alatt és sajgott az összes izma. Valahol még most is rettegett. Nem bírta elfejteni, hogy majdnem megölték és még azt sem tudja, hogy mi okból.
- Félek - suttogta a lány alig hallhatóan, de meg is bánta. Nem akart sebezhetőnek tűnni a fiú előtt, mélyen mégis azt remélte, hogy meghallotta.
- Tudom - válaszolt halkan Larion, míg szemeivel a lány sebes arcát mérte végig. 
- Larion?
- Hm?
- Elmehetnék zuhanyozni? Csupa vér vagyok - mosolygott a lány, szemeibe mégis a fájdalom apró lángja csillogott.
- Persze - viszonozta a mosolyt a fiú.

* * *
Shana lassan megengedte a vizet, mely először fagyosan áramlott a bojlerből, majd egyre melegebb és melegebb lett. A lány a vízsugár alá állt, s behunyott szemekkel élvezte, ahogyan a víz lemossa róla a koszt és a vért. Csupasz lábai mentén vörös víz kúszott a lefolyóba. Nedves, fekete haja hozzátapadt a nyakához és a hátához, a forró gőz pedig körbeölelte testét, mint egy védelmező és vastag takaró. Shana ,bár zavarban érezte magát, hogy egy fiú zuhanyzóját használja, hálás volt Larionnak. Megmagyarázhatatlan érzelmek törtek fel benne. Nem feledte el a fájdalmakat, melyeket a fiú okozott neki, nem felejtette el, hogy már számtalanszor ontotta ki vérét. De valamiért mégis képtelen volt rá haragudni ezek miatt. 
Shana fáradtnak érezte magát. Testileg és lelkileg megviselve egyaránt. Elege volt mindenből, a helyzetéből, a tudatlanságából, abból, hogy nem ért semmit és a saját természetéből is elege volt. A lány résnyire kinyitotta szemét, s fekete szemeivel szomorúan maga elé nézett. A sírás úgy égetőbben szorongatta torkát, mint az ismeretlen a sikátorban. Shana gyorsan megmosta az arcát, majd megállította a vízsugarat és kilépett a zuhanyzóból. Csupasz testét rögtön megcsapta a hideg levegő, ezért gyorsan egy törülköző után nyúlt, melyet maga elé csavart. A tükör elé lépett és megnézte magát. Szemei alatt mély karikák húzódtak, arca tele volt kisebb-nagyobb sebhelyekkel, szerencsére nem túl feltűnően.
Tekintete lejjebb tévedt egy alacsony, barna szekrényre, ahová csak egy egyszerű, fehér ing volt kiterítve. A lány úgy érezte, minden vér az arcába fut, mikor arra gondolt, hogy egy szál ingben hagyja el a fürdőszobát. Méghozzá a fiú ingében. Vett egy mély levegőt, majd szárazra törölte magát. Felhúzta magára a bugyiját és a melltartóját, majd óvatosan felvette a fehér ruhadarabot is, mely néhol a lány karcsú testére tapadt. Miközben begombolta magán, megcsapta Larion fahéj és kávé illata, arca pedig vöröslött. Többször is végignézett magán a tükörben és boldog volt, hogy az ing eléggé buggyosodott rajta, így eltakarta a fenekét.
Vett egy mély levegőt, majd a kilincs után nyúlt, majd kilibbent az ajtón. Szégyenlősen a földet kezdte bámulni, s megállt a küszöbön. Larion felemelte fejét, melyet eddig a kezei közé temetett, majd pár pillanat múlva gúnyosan elmosolyodott.
- Nem fázol? - kérdezte végül.
- De - jelentette ki a lány mérgesen. - Valami melegebb ruhát is adhattál volna.
Mondta, de mégis hálás volt a fiúnak, mégsem akarta kimutatni. Nagy léptekkel elindult, majd leült Larion mellé a kanapéra. Majd arrébb kúszott pár métert.
- Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok - kacagott a fiú, Shana pedig elfordította fejét és elmosolyodott.
A lány vett egy mély levegőt, míg kezeit a combjain nyugtatta, ujjaival pedig babrálni kezdett.
- Larion, elárulnál nekem mindent, kérlek? - hadarta gyorsan. Érezte magán a fiú tekintetét, mely ólomsúlyként nyomta a testét, majd szaggatottan kifújta a levegőt.
- Jól van - suttogta Larion, majd beletúrt a hajába.
- Tudod, hogy ki támadott meg? - kezdte Shana.
- Xerxes. A bátyám. 
Shana szemei kikerekedtek és egy pillanatig elfelejtett levegőt venni.
- A testvérem, de nincsenek közöttünk rokoni szálak...
Shana közbevágott: - Miért támadott meg?
Larion sóhajtott.
- Mert nem végzem rendesen a munkám.
- A munkád?
- Hogy a véredet ontsam - Larion közel hajolt a lányhoz, aki felkapta a fejét és ijedten a fiú komor szemeibe nézett. Shana megköszörülte a torkát és lenyelte félelmét. Majd folytatta:
- Miért kell ...? - de nem tudta befejezni. Inkább kíváncsian a fiúra nézett.
- A te fajtád vére Dante-nak olyan, mint az alkohol a részegesnek. A véred élteti és működteti, a véred nélkül Dante teste elporladna, a véred miatt szilárd és elpusztíthatatlan - mondta Larion, távolba meredő tekintettel.
- Dante? - kérdezett vissza a lány.
- Aki megteremtett. Mondhatom úgy, mintha az apám lenne. El kell fogadnom az összes parancsát, jelen esetben, hogy lecsapoljalak.
Amint Larion kimondta, hogy „ Megteremtett „, Shanát kirázta a hideg.
- Remek. Szóval én éltetem azt, aki el akar pusztítani. Nem tudtam, hogy a ti fajtátok ilyen romantikus alkat - vigyorgott örömtelenül a lány, kezét pedig a mellkasához érintette. - És, miért is oly különleges az én vérem?
Larion közelebb csúszott a kanapén, ajkaira pedig különösen rémisztő félmosoly ült ki. Megtámasztotta magát Shana háta mögött, arcát pedig szemtelenül közel tolta a lányéhoz.
- A te véred keserű. Ti, emberek nem, de mi, akiknek létezniük sem kellene, mi látjuk a véreteket. Általában minden emberé vörös, csak egy halvány árnyalattal térnek el egymástól. Viszont a tiéd ... szinte már fekete. Beette magát a hosszú éves magány, a szeretet éhség, a szomorúság. A te véredet a boldogtalanság élteti, mintha már csak azért élnél, hogy szenvedj.
Shana egy ideig csak pislogott és élvezte, ahogyan Larion meleg lehelete végigfut az arcán és csupasz nyakán. Majd szájához kapva elnevette magát. Hosszan és harsányan nevetett, hátravetette fejét, szemeibe könnyek szöktek. Szívét összeszorította Larion kegyetlenül valóságos szavai, a nevetést mégsem tudta abbahagyni.
- Mi? Micsoda? Ezt nem hiszem el - túrt bele hosszú, dús hajába nevetés közben. - Ne akard nekem megmondani, hogy rajtam kívül nincsenek ilyen emberek.
- Talán nem hiszel nekem? - hajolt közelebb vigyorogva a fiú, szemében pedig egy különös fény csillant meg.
- A világ tele van szomorú és magányos emberekkel. Miért pont én? - törölte le könnyeit a lány.
- Véletlen - jelentette ki a fiú nemes egyszerűséggel.
- Véletlen?
- Azt gondoltad, hogy különleges vagy? Ez egy kicsit öntelt dolog - kacsintott rá a fiú. - S azzal, hogy fájdalmat okozok neked, a véres egyre édesebb lesz Dante számára.
Shana mosolya lassan lehervadt, miközben Lariont hallgatta. Lehajtotta fejét, haja pedig az arcába hullott, így félig-meddig eltakarta azt. Tekintete elsötétül, ajkai pedig remegni kezdtek
- Miért csinálod? - kérdezte komoran a lány, szíve pedig erősen döngetni kezdte mellkasát. Larion arca érzelemmentes volt. Egyenesen Shana szemeibe nézett, kezeivel pedig kitámaszkodott a lány két oldalán. Nem válaszolt. Látszott az arcán, hogy mérlegel valamin, hogy elmondja-e, vagy sem. Végül az utóbbi mellett döntött és néma maradt. 
- Miért csinálod? - emelte fel a hangját a lány, majd a fiú szemeibe nézett.
- Ahhoz semmi közöd - mondta fagyosan Larion.
Shana ellökte magától a fiút, majd felpattant a kanapéról és arrébb lépett pár lépést.
- Semmi közöm? Már, hogy ne lenne közöm ahhoz, hogy miért akarsz megölni?
- Sosem akartalak megölni! - emelte fel dühösen a hangját a fiú, majd ő is felállt, kezeit pedig ökölbe szorította. Shana még sosem látta Larion idegesnek, ezért abban a pillanatban egy kicsit meg is rémült. De lenyelte félelmét és vett egy mély levegőt. 
- Igazán? És mikor átszúrtál azzal az ütővel? - kiabált a lány, arcán pedig könnyek patakoztak.
- Nem akartalak megölni! Tudtam, hogy túl fogod élni!
- Mégis honnan tudtad? - Shana lába megremegett, majd hátrálni kezdett. Hirtelen újra rátört a félelem, pont, mint mikor Larion először próbálta megölni. Újból félt tőle.
- Sosem kértem, hogy bízz bennem, nem igaz? - fordította el fejét a fiú, majd sóhajtott és úgy tűnt, lenyugodott. - Csak elvégzem a munkám, s már itt sem vagyok.
- Sosem gondoltál bele mit éreznek az áldozataid, miután elhagyod őket? - motyogta Shana.

- Mi? 
- Semmi. Hazamegyek - mondta a lány, majd letörölte könnyeit és egyszerűen ledobta magáról a fiú ingét és Larionhoz vágta, aki könnyedén elkapta azt. Shana felkapta magára a véres és piszkos ruháit, majd szó nélkül az ajtó felé sietett. Larion pedig utána.
- Shana! - mondta a fiú lágyan és elnézően, a lány pedig félig visszafordult, miután átlépte a küszöböt. - Van valaki, akit szeretek és meg kell mentenem. Sosem akartalak bántani. 
- M-miért mondod ezt el nekem? - nézett le szégyenlősen a cipőjére.
- Nem tudom. De eldöntheted, hogy hiszel nekem. Végülis nincs semmi jelentősége. Hamarosan úgy is el kell köszönnöm - Shana felkapta a fejét, majd meglátta Larion lágy mégis szomorú tekintetét és szolid mosolyát. Szólásra nyitotta a száját és közelebb lépett hozzá, de akkor a fiú belé fojtotta a szót: - Hazaviszlek!
És szó nélkül elment Shana mellett. A lány pedig követte.



16 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!
    Ez szuper! *-* Végre megtudtam néhány kérdésemre a választ. Alig várom a továbbiakat! De akrra azért még nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az, hogy Dante ,,teremtette'' Lariont. Na mindegy, gondolom úgy is kiderül!
    Csak így tovább!
    Puszi : domóra :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Domóra!

      Nagyon örülök, hogy tetszett, eléggé izgultam emiatt a fejezet miatt. Köszönöm szépen, hogy ismét itt voltál, olvastál és írtál! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!

    Hogy is lehetne haragudni egy hosszabb fejezetért? Ráadásul egy ilyen után az ember még szívesebben olvasott volna tovább! Igazán tetszett, hogy Shanával együtt egy kicsit mi is többet láttunk a valóságból, bár mondjuk a lánynál én egyértelműen több vagyis inkább más kérdésekkel rohantam volna le Lariont. A vége viszont, ó, nagyon hatásos volt. Tetszett a kifakadás, végre ez az őszinteség, belátni a zord külső alá. Igazán jól csavarod a szálakat. Még egyszer gratulálok! Várom a következő vércseppet, amiben azért remélem nem hullik vér! :)

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Boldog vagyok, komolyan. Nagyon jól esik egy ilyen tehetséges író elismerése, sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy szánsz időt arra, hogy végigolvasd a fejezeteket és, hogy leírd nekem a véleményed! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Ez nagyon szuperül sikerült ez a fejezet, de hát melyik nem? :) Kíváncsi vagyok, hova lyukadunk ki a legvégén, már egyre jobban várom! Shana és Larion pedig... érdekes páros, azt meg kell hagyni, bármelyik percben robbanó elegy :)
    Csak így tovább, és több ilyen fejezetet! :)

    Puszi
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shirley!

      Nagyon jól esik, köszönöm szépen. Mint mindig, most is sokat számít a véleményed, hálás is vagyok, amiért minden fejezet alá leírod amit gondolsz. Ennél többet nem is kérhetek! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!
    Az elején nekem a Csitt,csitt könyvre emlékeztetett és már akkor tudtam, hogy a folytatások is nagyon jók lesznek, ha számomra arra könyvre emlékztet (mert hát nagyon jó személyem szerint). Belőled sikeres író lesz úgy gondolom. Remekül írsz elismerésem és ha nem veszed gondnak, ha olyan rész van benne, ami tán én is egy-két ponton példának/kiinduló pontnak tudok venni az én történeteimben 'elnézném'.
    Remélem nem gond,)

    Üdv
    Inez

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Inez!

      Igen, ez talán azért lehet, mert a könyv elolvasása után pár héttel kezdtem írni ezt történetet, bár mindent meg akartam tenni, hogy ne hasonlítsanak. :)
      Sikeres író? Én örülnék neki a legjobban, de nem tudom, hogy mi lesz. A remény hal meg utoljára:D
      Természetesen nem gond:) Örülök, hogy megfogott a történet és hálás vagyok a véleményedért! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Nagyon jó lett. Végre kiderült, mire kell nekik a vér, ki volt a támadó, szinte minden kérdésre választ adott ez a vércsepp, mely kérdéseket az előző fejezetnél tettünk föl. Még egyszer megjegyzem, hogy nagyon jó lett, várom a folytatást!
    Puszil,
    Jenna Corcos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenna!

      Nagyon örülök, hogy tetszett és remélem a válaszok nem vették el a kedved az olvasástól! :)
      Ismételten köszönöm, hogy itt voltál és írtál nekem! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Drága Dorothy!
    Ez a fejezet roppantul el lett találva; pont annyit árultál el nekünk, ami biztosítja, hogy a kíváncsiságunk továbbra is fennmaradjon, ugyanakkor fontos kérdésekre adtál választ. Ám a válaszok, amiket felfedtél, további kérdéseket fogalmaztak meg bennem. Mi az, hogy valakit megteremtenek, milyen konkrét 'fajba' (ha szabad így fogalmaznom) tartoznak Larion-ék, és sok más titok, amire remélem, hogy mind választ fogsz adni.
    Nekem személy szerint nagyon szimpatikus Shana, és egyet kell értenem az előttem szólóval, kicsikét Csitt-csitt íze volt a dolognak az elején. Larion pedig tele van titkokkal.
    Rosszat nem is tudok mondani, nekem picit túl sok volt a 'majd' szó, egyébként tökéletes. :)
    Puszi,
    Chanel Grande

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chanel!

      Hamarosan minden kiderül, a történet vége sincs túl messze, azt hiszem. Örülök, hogy kedveled Shanát, sokan az elején nem találták vele a közös hangot, de boldog vagyok, hogy téged megfogott a karaktere. Igen, a történetet még a Csitt-csitt könyv varázsában írtam, de az az igazság, hogy nekem fel sem tűnt, hogy hasonlíthatnak:D
      Köszönöm a véleményed, a 'majd'-okra pedig próbálok odafigyelni! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Drága Dorothy!

    Bevallom eléggé lemaradtam a történeteddel, de ma sikeresen bepótoltam! Hú, nem is tudok mit írni, mert még mindig a történet hatása alatt vagyok. Először is. Én iszonyatosan örülnék, ha lenne a szereplőkről kép. Volt már velem olyan, hogy én se szerettem volna megadni, hiszen egy könyvben sincsen kép róluk, de aztán meggyőztek azzal, hogy ez blog. Nem tudom hogy vagy ezzel, de szerintem úgy könnyebb lenne.

    Nekem nagyon tetszik a történet, mert egyáltalán nem átlagos, sőt! Már tűkön ülve várom az újabb ahhoz hasonló jelenetet, mint ami az ajtóban történt. (Fogalmam sincs hanyadik fejezet, de biztosan érted)

    Véleményem szerint Shanának nagy törést okozhatott Larion hirtelen őszinteség rohama,leginkább arra értem, hogy a szerelme miatt csinálja ezt az egészet. De remélem jövő héten kiderül, már várom!

    U.I.: A helyesírási hibákért elnézést, mobilról írtam.

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Igazad lehet, a képekkel kapcsolatban. Először én is keresgéltem képeket, hisz az előző blogomnál is azt hiszem tökéletesen eltaláltam a szereplőket (legalábbis az én véleményem szerint), de sajnos nem találtam egyetlen személyt sem, aki megfelelt volna a karaktereimről alkotott képnek. :)
      Nagyon sokat jelent, hogy tetszik neked a történet, boldoggá tesz. Köszönöm szépen, hogy szánsz időt az olvasásra és arra, hogy leírd a véleményed! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. Kedves Dorothy!
    Végre minden kiderült! Larion pedig nagyon kedves volt ebben a részben. Örülök, hogy megbízik Shanában.. és a lány is valamilyen szinten. :) Nagyon tetszik ez az egész történet! Tehetséges vagy! Siess a következővel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Messo!

      Örülök, hogy sikerült megbarátkoznod a szereplőkkel. Boldog vagyok, amiért megfogott a történet, hidd el, nagyon sokat jelent! :)
      Köszönöm szépen, hogy szánsz időt az olvasásra és arra, hogy leírd a véleményed! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés