2013. dec. 8.

Tizennegyedik vércsepp

Kedves Olvasók!
Rengeteg kommentet, biztatást és dicséretet kaptam, amit szinte el sem hiszek. Nem is tudjátok mennyire hálás vagyok.
Azt hiszem, most sikerült egy elfogadható terjedelmű fejezetet írnom, többször is átolvastam, mégis úgy érzem, hogy elég sok hiba van benne. Ha bármit találtok, kérlek jelezzétek! :)
Remélem tetszeni fog!
Dorothy Large


Tizennegyedik vércsepp
.........................

Shana már hatodszorra ült Larion kellemes, levendula illatú autójában, de most fordult elő először, hogy rögtön el is aludt benne, ahogyan a fiú becsukta az anyósülés felőli ajtót. Lassan zötykölődtek az úton, Larion kifehéredett kezei remegtek a kormánykeréken. Próbált nem Shanára és a mély sebeire nézni, amiket neki köszönhetően szerzett, ezért görcsösen az utat bámulta. Izmai megfeszültek, ajkait pedig összeszorította, nehogy üvölteni kezdjen. Dühös volt Dantera, amiért végignézette vele az egész „bújócskát” Shana és Xerxes között, s nem tehetett semmit. Újból megfenyegette őt a rohadék. Méghozzá újra Delia életével. A fiú gyűlölte, hogy ennyire tehetetlen, kiszolgáltatott, hogy egész élete Dante szavától és hangulatától függ, mint egy kutyának.
Larion már minden létező lehetőségre gondolt. Ha sikerülne megölnie Dantet, azok, akik végleg eldobták az életüket a férfiért, biztos mindent megtennének, hogy holtan lássák Lariont. Ha megpróbálná kiszabadítani Deliat, Dante biztosan megkeresné őket és mindkettejüket megölné. Arra is gondolt, hogy félbehagyja a munkát, és új áldozatot kér Dantetól, azonban ezt az ötletet rögtön elvetette. De később még sok ideig ízlelgette magában.
Shana hirtelen megmozdult. Nem ébredt fel, csak álmában átfordult a másik oldalára, majd motyogott valamit és tovább szuszogott. Larion ekkor nézett rá először. A lány felhúzott lábakkal ült az ülésben, fejét az ablaknak hajtva. Voltak sebek rajta, melyekből még mindig szivárgott a vér. Larion ekkor - maga sem tudta, hogy miért - elmosolyodott. Gyászos, lágy, büszke és elnéző mosoly volt ezt, ahogyan azt a lányt nézte, aki túlélt egy harcot egy olyan ember ellen, akinél semmi esélye sem volt. Még most sem tudta elképzelni, hogy mi történt a lánnyal.
Nem bírta tovább nézni, ahogyan Xerxes teljes erejéből Shanát veri, ezért megfordult és ott hagyta Dantet, aki önelégülten vigyorgott rá. Kifordult az irodából, becsapta maga mögött a több tonnás ajtót, majd lassan nekidőlt a falnak és felsóhajtott.
Dantenak sosem kellett volna megtudnia, hogy szereti Deliat. Ha nem derülnek ki az érzései, még mindig a lánnyal lehetne titokban, de biztonságban.
Mikor tudta, hogy vége van a harcnak, Larion fejében minden szörnyűség lejátszódott, amit Xerxesről el tudott képzelni. Halálra verte volna? Előtte meg is erőszakolta? Larion odasietett az iskolához, hogy legalább Shana testét megmentse, de mikor meghallotta a lány zokogását, megtorpant. Egy ideig csak kábultan pislogott maga elé, majd rohanni kezdett. És akkor meglátott egy apró, gyáva nyulat, aki legyőzte a hatalmas, félelmetes oroszlánt. Olyan természetellenesnek tűnt az egész, elképzelése sem volt, hogy mi történhetett, de valahogy nem is érdekelte.

Larion megállt Shana háza előtt, majd az alvó lányra pillantott. Szemhéja és ajkai remegtek, úgy tűnt, hamarosan felébred. A fiú kiszállt az autóból, megkerülte azt, majd kiemelte a lányt is. Lábával becsukta maga mögött az anyósülés felőli ajtót, majd a házhoz igyekezett. A kulcsot az ablakpárkányon található cserepes virág alatt találta meg, amitől elvigyorodott.
„Milyen idióta. „
Kitárta a bejárati ajtót, majd belépett a félhomályba. Shanát rögtön a szobájába vitte, majd lefektette őt az ágyra, és vetkőztetni kezdte. Először a pólóját, majd a cipőjét és a nadrágját is. Sokáig vacillált azon, hogy rajta hagyja-e a fehérneműjét, végül pedig azzal együtt betette a lányt a kádba.
Shana kezdett ébredezni, de a szemét még mindig nem nyitotta ki. Motyogott valamit, majd halkan felnyögött. Larion megengedte a vizet, ami először hideg volt, majd később egyre melegebbé vált. Lemosta Shanáról a vért, kitisztította a sebeit, majd a haját is megmosta. Egyre több és több vér került a vízbe, amely lassan halványrózsaszínné változott. A fiú sóhajtott, majd kiemelte a lányt a kádból és megszárította. Shana ekkor már ébren volt, de nem tett semmit. Nem bírt megmozdulni. Úgy érezte magát, mint egy játék baba, akivel a gazdája kedvére játszhat vele. Résnyire kinyitott szemekkel nézte a fiút. Meg akarta őt érinteni, fel akarta emelni a kezét, hogy megkapaszkodjon a vállában, meg akarta kérdezni, hogy hol volt, de nem tudta. És nem is merte.
Larion lefektette őt az ágyba, majd betakarta és kiment a szobákból, Shana véres ruháival a kezében.
„Ilyen lenne egy gondoskodó szülő? „
Kérdezte magától, majd alig láthatóan elmosolyodott. Újra becsukta a szemét, nem sokkal később pedig el is aludt.

Shana aznap valami furcsát álmodott. Csak ült az ágyán, bámult maga elé a semmibe. Aztán kopogtak. Mintha valami filmen látta volna saját magát, csak nézte, ahogyan a teste feláll az ágyról és komótosan az ajtó felé kezd sétálni. Arca érzelemmentesnek hatott a gyér fényben, ahogyan ment előre, s nyitotta ki az ajtót. Shana teste nem lepődött meg, még csak meg sem szólalt mikor két idegen, arc nélküli ember ott állt előtte, egyenruhában. Átnézett a válluk felett és megpillantotta keservesen zokogó szüleit, ahogyan apja próbálja csitítani anyját. Shana kérdően felhúzta a szemöldökét, majd megszólalt az egyik arc nélküli fickó, valami távoli hangon:
- Te ölted meg Xerxest?
Shana bólintott, utána pedig szó nélkül elvezették, kezére bilincs került.Abban a pillanatban, mikor beült a rendőr autóba, a szülei eltűntek mögüle, mintha soha nem is lettek volna ott. Shana később látta magát, ahogyan kezei és lábai le voltak kötözve egy székhez, melyben ült. Maga elé bámult, száját is leragasztották, nehogy kiabálni tudjon. Pedig nem is akart. A lány maga elé bámult, szemeiből könnyek csorogtak, melyek leperegtek az álláig, majd földet értek. Látta, ahogyan egy ismeretlen férfi állt mögötte, de lassacskán felismerte. Xerxes volt az, kezében egy fegyverrel. Arca vérszomjas vigyorra gyúlt, majd felemelte mindkét kezét és Shanára célzott. Szó nélkül meghúzta a ravaszt. A golyó átszelte a levegőt és egyenesen a lány fejébe csapódott, majd kiszakadt a homlokából. Shana szeme kikerekedett, vére ott csillogott a ruháján, a padlón és a falakon. Végignézte a saját kivégzését, s nem bírta tovább. Felsikoltott. A bűntudat marta az egész testét, s teljes erejéből ordított, ahogyan torkán kifért.

Aztán szemei felpattantak. Pár percig csak a plafont bámulta és próbálta lecsillapítani szaporán dübörgő szívét. Egész teste verejtékben úszott, arcán pedig keserű könnyek csorogtak végig.
- Larion? - szaladt ki a száján, de még mindig maga elé bámult.
 Az egész teste tűzben égett, fájt minden porcikája, nem mert megmozdulni.
- Itt vagyok - hallotta meg a fiú hangját, közvetlenül maga mellől. Megkönnyebülten kifújta a levegőt.
- Nem akartam megölni - kezdte, majd lassan elfordította a fejét, hogy a fiúra tudjon nézni. Larion az ágya mellett ült és őt nézte. Szemeiben örvénylettek az érzések, melyeket Shana nem bírt rendesen kiolvasni. Talán harag? Bánat?
- Meg kellett tenned - mondta érzelemmentesen a fiú.
Shana úgy érezte, hogy mellkasa menten beszakad. Mintha valaki ráült volna, s alig kapott levegőt. Halkan oxigén után kapott, sikertelenül. Ekkor megpróbált felülni, de rögtön szédelegni kezdett. Pár perc múlva feltornázta magát, s törökülésbe ült az ágyon. A lány egy ideig farkasszemet nézett a fiúval, s tekintetétől egy kicsit megrémült. Még sosem látta ezt az arcot. Egy idegen nézett vissza rá, olyas valaki, aki rettentően dühös és szomorú. Shana nem szólalt meg. Úgy érezte túl fáradt és megviselt ahhoz, hogy bármit is tegyen. Egyre álmosanbb és álmosabb lett, de tudta, hogy nem lenne képes visszaaludni. Félt az álmaitól.
- Tudod ... Ilyenek az emberek. Megpróbálják elpusztítani azt, ami rettegésben tartja őket - törte meg végül a csendet Larion.
- Nem értem - sóhajtott Shana, majd pár percig habozott, s végül folytatta. - Szinte bármire képesek lehettek. Ennyire könnyű lenne titeket ... megölni?
- Nem tudom, mi történt. Talán Xerxes megunta az életét.
- Gyűlölsz engem? - hadarta gyorsan Shana, szíve pedig hirtelen nagyot dobbant. Ahogy kiszaladt a kérdés a száján, rögön meg is bánta.
Larion egy ideig nem válaszolt. Döbbenten pislogott, majd megköszörülte a torkát:
- Miért gyűlölnélek?
- Amiért ... megöltem a bátyádat.
Larion kedvetlenül elmosolyodott.
- Sosem szerettem őt. Nem is találkoztam vele soha, csak hírből hallottam a nevét.
- Most komolyan ... - sóhajtott fáradtan a lány. - Mik vagytok?
- Hogy mik is vagyunk? Azt hiszem, nincs jogunk embernek hívni magunkat. De nem vagyunk se vámpírok, se boszorkányok, se farkasemberek. Sőt, még tündérek sem vagyunk - Larion elvigyorodott. - Csalódott vagy?
- Nem - vont vállat unottan Shana. - Valahogy nem is voltam kíváncsi rá. Csak azt tudom, hogy gyűlölöm a fajtátokat. Bármik is legyetek.
Larion felnevetett, de ebben a nevetésben nem volt semmi öröm.
- Sajnálom. Az egész az én hibám - mosolygott még mindig, de teljesen komolyan mondta.
- Merre voltál? Azt ígérted, hogy vissza jössz - Shana gyorsan elrántotta a fejét, nehogy a fiú észrevegye kitörni készülő könnyeit.
- Tudom. Azon voltam, de nem sikerült.
- Mindegy. Nem számít.
- Sajnálom.
- Ne mondogasd már ezt! - mosolygott el a lány - Nem áll jól neked.
- Igazad van - mondta kedvesen a fiú, majd sóhajtott. - Szükséged van valamire?
Shana felkapta a fejét, ajkai pedig arra az egy szóra koncentráltak, mely már egy ideje a fejében dübörgött. Szíve hevesen verni kezdte a mellkasát, tenyere pedig izzadni kezdett, ahogyan a lepedőt szorongatta. Az egész teste lázban égett.
- Igen - mondta halkan, majd lassan térdre ereszkedett és a fiúra pillantott. - Ebben a pillanatban leginkább ...  rád lenne szükségem.
Shana nem bánta, hogy kimondta, de nem akarta hallani Larion válaszát. Ezért közelebb hajolt a fiúhoz, kezeit a vállára tette, s lassan megcsókolta. Szemei szorosan behunyta, az egész teste remegett, szinte nem is érezte végtagjait.
Larion nem lepődött meg, de nem is csókolt vissza. Még a szemét sem hunyta be. Nem tett semmit.
Shana lassan elszakadt a fiútól, majd lefeküdt az ágyra, s magára húzta a takarót. Nem szólt többet hozzá, csak behunyta a szemét és hátat fordított neki. Lassan vette a levegőt és próbálta nem elsírni magát.
- Elmegyek - szólalt meg végül Larion.
- Zárd be az ajtót - felelte Shana.

16 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!
    Ez nagyon jó!
    Nem csalódtam a történetedben, és már alig várom a következő részt!(:
    Remélem még sok ilyen résszel fogsz minket várni!
    Fanni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Nagyon örülök, hogy sikerült elnyerni a tetszésedet. Próbálok nem késni, de persze nem ígérek semmit! :)

      Puszi,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Drága Dorothy! :)

    Soha nem tettem még ilyet, de nem is fog állni szándékomben, de a te blogod más. Itt megszegem minden aranyszabályom. Soha nem szoktam komizni egy részhez sem - mint már az említettem - bármennyire is szeretem azt a történetet, de a te sztoridnál fogalmam simcs mi ütött belém. Csak hirtelen az kapom magam, hogy yan sebesen járnak az ujjaim, hogy észre sem veszem mit írok. Az igazat megvallva már tűkön ülve vártam ezt a részt. A mai nap két percenként telepedtem le a képernyő elé, hogy megnézzem, hogy jött e új részt.
    Aztán lám mit mutat a bloggerem? Tizennegyedik vércsepp felirat alatt ott volta a blogod címe. Látnod kellett volna az arcomat, amikor megláttam. Már a hét eleje óta csak ezt a részt vártam. Örömmel nyilvánítom ki, hogy meglett az első és utolsó kedvenc blogom. Na, de a lényegre visszatérve.
    Nagyon tetszett ez a rész is, mint ahogy a többi is, de azt hiszem, hogy ez az egyik személyes kedvencem. Nem tudom, hogy - hogy is vagy képes olyan élethűen közvetíteni a történéseket, hogy én csak nagyokat pislogva nézek magam éle s azt kérdezem magamtól: " Hogy lehet valami ennyire, de ennyire jó? ". Most, hogy megemlítettem kíváncsi lennék a titkodra! :) És igen megfelelő hosszúságúre írtad, de nekem ez is olyannak tűnt, mintha csak egy másodpercig olvastam volna el a részt.
    Mindig minden egyes résznek van valami különféle csodája, ami magával repít minden szó, mondat után. Engem nagyon érdekel, hogy vajon mit érez Shana iránt Lairon, mert olyan furán viselkedik vele, mégis olyan aranyos, hogy fülig érő vigyorral olvastam amit épp csinál.
    Újra iszonyatosan várom az új részt, de egy kicsit elkeserít, hogy csak vasárnap lesz! :)
    Előre is bocsánatot kérek a hibákert gyakorian előfordul, mivel telefonról pötyögöm be emem sorokat. :)

    xx Sun :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sun!

      Hihetetlenül boldoggá tett minden egyes szavad, de komolyan. Mosolyogva olvastam végig a kommentedet és nagyon örülök, hogy ennyire megfogott a történet. Köszönöm szépen az összes kedves szavadat, a hosszú véleményedet és azt, hogy itt vagy, olvasol és írsz nekem! Többet nem is kérhetnék! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon jó lett és rettenetes sajnálom, hogy nem sikerül írni minden fejezethez, de igyekszem . Rendszeresen elolvasom a részeket és részről-részre töröm a fejem, hogy hogy vagy képes a legizgibb résznél abbahagyni.
    Remélem hamar lesz kövi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ildikó!

      Nagyon örülök, hogy tetszik és természetesen nem baj, ha nem írsz minden részhez. Már az is boldoggá tesz, hogy olvasol. Köszönöm, hogy mindig szánsz időt a blogra, hogy itt vagy, írsz és olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon jól írsz és komolyan perpillanat nem tudnék(még ha akarnák se) belekötni a történetbe... Rettentően jó, ahogy leírtad, hogy halnak meg az osztálytársai... hűűű *-* Ismételem önmagam de nem baj, nagyon jó és siess a következő résszel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Yskirde!

      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet. Remélem tovább olvasol és, hogy nem okozok csalódást a jövőben! :) Köszönöm, hogy itt voltál!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Drága Dorothy!

    Hú, hát most sem okoztál csalódást nekünk, az biztos! Nekem tetszett a fejezet, talán ez volt a kedvencem mind közül, főleg amiért volt egy Sarion(?) - na, már elkezdtem shippelni, jesszusom - jelenet. Na, és Larion törődése aranyos volt, bár lehet csak amiatt volt, mert magát okolja mindenért, de ki tudja, szerintem nem. A bizonyos Deliara pedig már nagyon kíváncsi vagyok, remélem hamarosan megfogjuk ismerni, tuti utálni fogom, ismerem magamat.

    Várom a következőt és sok sikert a héthez!

    Csók,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Nagyon örülök, hogy nem okoztam csalódást és a Sarion is nagyon tetszik:D Delia is hamarosan feltűnik. Köszönöm szépen, hogy újra itt voltál, olvastál és írtál, sokat jelent nekem a véleményed! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Kedves Dorothy Large!

    Elképesztő.Csak ez a szó jut eszembe minden vércsepp után.Annyira a szívemhez nőtt már ez a történet hogy már szavakba sem tudom önteni.Amikor olvasom érzek valamit belül.Húz a szívem a történet felé és teljesen beleképzelem magam a történetbe.Fantasztikus vagy.De egy baj van. :( Hogy csak vasárnap lesz új rész :( .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szintia!

      Nagyon szépen köszönöm minden egyes szavadat, boldoggá tettél és nagyon jól esett. Örülök, hogy nem okoztam csalódást. Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Kedves Dorothy!
    Szeretnék bocsánatot kérni, hogy az előző részekhez nem írtam, de bizonyos okok miatt nem tudtam feljönni a blogra...
    Hát a történeted csodálatos. Mondhatnám azt, hogy még mindig ugyan olyan jó, de inkább azt mondom: egyre jobb lesz. És szerintem egyáltalán nem túlzok, ez tényleg így van. Egyszerűen nem tudok mást írni ide, minden soromban csak dicsérni tudlak. :) Mint mindig, most is nagyon várom a következő vércseppet! Egyébként a vércsepphez hozzáfűzném, hogy nagyon tetszik az ötlet, mi szerint vércseppnek hívod a fejezeteket.
    Puszil,
    Lise

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lise!

      Természetesen nem baj, örülök, hogy végül írtál nekem. Sokat jelent az olvasóim véleménye! :)
      Boldog vagyok, hogy nem okoztam csalódást és, hogy meg fogott a történet. Köszönöm szépen minden egyes szavadat, boldoggá tettél! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. Kedves Dorothy!
    Most találtam rá a blogodra, és... Hű, csak gratulálni tudok! Nagyon ügyesen és jól írsz, a történet pedig egyszerűen fantasztikus! :)
    Üdv, Greenette

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Greenette!

      Nagyon örülök, hogy megtaláltad a blogot és annak is, hogy elnyerte a tetszésedet! :) Köszönöm szépen a dicsérő szavaidat és azt is, hogy itt voltál és írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés