2013. szept. 21.

Ötödik vércsepp

Kedves Olvasók!
Talán már unjátok, hogy minden fejezetnél megköszönöm, de nekem hihetetlenül jól esik a sok biztatás. Köszönöm a sok feliratkozót, a kommenteket és a dicsérő szavak, ennél többet nem is kívánhatnék! Ti vagytok a legjobbak! :) Remélem nem fogok csalódást okozni!
UI.: Ez a fejezet kicsit rövidebb és izgalom mentesebb lett, de a következőbb próbálom eseménydúsabbra írni! :) 
Dorothy Large

Ötödik vércsepp
.........................

A tenger.” – ez volt Shana első gondolata, mikor kilépett az álomvilág édes-keserű fogságából, szemeit viszont még mindig csukva tartotta. Úgy érezte, hogy egy tenger lágyan hömpölygő hullámain fekszik, az apróbb neszeket pedig csak a víz alól hallja, tompán és halkan. A lány nem akarta kinyitni a szemét, élvezte a képzelgést, egészen addig, míg az előző esti emlékek meg nem rohamozták az agyát. Érezte, hogy egész teste lángol, a hullámok pedig hirtelen eltűntek alóla. Tudta, hogy egy kemény és dohos szagú ágyon fekszik, rajta olajzöld takarókkal.  Hiába tűnt el az édes káprázat, Shana nem tudta magát rávenni, hogy kinyissa szemeit. Akkor vissza kellene térnie a rémes és kegyetlen valóságba.
Hirtelen mozgolódást érzékelt maga mellett az ágyban, mire hatalmasat ugrott a szíve. Úgy érezte, hogy menten megfullad. Rettegéssel vegyes kíváncsisággal nyitotta ki lassan a szemeit, viszont csak a nyomasztó félhomályt pillantotta meg. Amint szemei megszokták a sötétséget, egy férfi alakot vélt felfedezni maga mellett, rajta egy takaróval. A férfi arcát nem látta, mert háttal feküdt neki, viszont felismerte fekete, göndör fürtjeit.
Shana szemei kikerekedtek. Nem mert megmozdulni, bár legszívesebben rögtön kiugrott volna az ágyból. Szíve őrült ütemben verte a mellkasát, egész testében remegett. Nyelt egyet, majd lassan lehámozta magáról a takarót.
Vissza kellett fogni magát, nehogy felsikoltson. Végignézett a testén, melyen csak fekete fehérnemű volt, semmi több. Gyorsan felült és lázasan a ruhái után kutatott a szemeivel, de túl sötét volt, hogy észrevegye azokat. Óvatosan felemelkedett az ósdi ágyról, mire az nyikorogni kezdett. Shana lassú és remegő léptekkel haladt a szobában, hogy megtalálja a ruháit és eltűnjön, amilyen gyorsan csak lehet, de hiába. Az a gondolat is megfordult a fejében, hogy fehérneműben indul útnak, de ezt rögtön elvetette.
Sóhajtott, majd átnézett a válla felett. Habár tudta, hogy Larion fekszik az ágyban, mégis lassan lépkedni kezdett felé. Látta, ahogyan Larion békésen szuszog, mellkasa felemelkedik, majd lesüllyed, és ahogyan göndör fürtjei a homlokára terülnek. Hirtelen felindulásból, Shana remegő kezei megfogták a takaró szegélyét, és gyorsan lehúzták azt az alvó fiúról.
A lány lábai hirtelen feladták a szolgálatot, Shana pedig a földre rogyott. Szemeit nem bírta levenni a fiú kidolgozott felsőtestéről.

„ Mi a franc történt előző este? „ – a lány majdnem sírva fakadt, mikor arra gondolt, hogy elfelejtette az első alkalmát. Attól a gondolattól pedig ordítani támadt volna kedve, miszerint Larionnal történt meg az első alkalom.
Arcát kezeibe temette és próbálta lehalkítani hangos zihálását. Szorosan behunyta könnyes szemeit, miközben némán átkozta magát. Lábait felhúzta a mellkasához, majd átkarolta őket, fejét pedig a combjaihoz nyomta.
Pár perc múlva elkezdte kipislogni a könnyeket a szeméből, majd lassan kitekintett lábai mögül.
A szíve hirtelen kihagyott egy ütemet, amint megpillantotta Larion szemeit. 
A fiú csak nézte Shanát, arcára nem ült ki semmilyen érzelem. Mintha csak egy szobor feküdt volna az ágyban.
A lány kábán nézett bele mély szemeibe, még levegőt is elfelejtett venni. Könnyek szántották végig az arcát, majd leperegtek az állán és a földre pottyantak. 
Shana meg akart szólalni, de egy hatalmas gombóc nőtt a torkában, ezért csak egy halk nyüszítés hagyta el a száját. 
Larion váratlanul felült, majd lerántotta magáról a takarót és felállt. A fiún lazán lógott a kikapcsolt öv, melyet a hosszú, fekete farmerja köré font. Zsebre tett kézzel lépkedett Shana elé, aki a földön ülve bámulta a fiút, miközben szemét elhomályosították a könnyek.
- Nem történt semmi - mondta nemes egyszerűséggel a fiú, csukott szemekkel.
- Mi?
- Nem történt semmi. Tegnap éjjel.
- A-akkor ... hol vannak a ruháim? - emelte fel kétségbeesett hangját a lány, miközben a remény okozta izgalom átfutott a testén.
Larion szélesen elmosolyodott, majd felemelte kezeit és a háta mögé bökött a hüvelykujjával. Shana követte a fiú ujjának vonalát és észrevett a szoba egyik sarkában egy nagy zsákot, majd kérdőn a fiúra nézett.
- A diáktanács elnökéről kiderül, hogy nem bírja az alkoholt - vigyorodott el, fekete szemeiben pedig több árnyalat úszkált, amitől arca még sármosabb lett.
Shana először fel sem fogta a hallottakat, majd mikor elértek az agyához Larion szavai, úgy érezte, hogy minden vér az arcába fut. Villámgyorsan felpattant, majd dadogni kezdett. Sok dolgot szeretett volna mondani, de a szégyentől és a megalázottságtól meg sem tudott mukkani. 
Larion szemei elidőztek Shana csupasz testrészein, de a lányt abban a pillanatban nem érdekelte.
- Én ... - kezdte hangosan Shana, de a fiú félbeszakította.
- Hazaviszlek.
- De ...
- Ezt vedd fel! - hajolt le a földre a fiú és felkapott egy fekete bőrkabátot, majd a lánynak dobta, aki kapkodva utána nyúlt. - Ne aggódj! Ezt megmentettem előled.
Kacsintott Larion, Shana pedig csak hebegni tudott.

A kocsiban levendula illat kavargott. Shana görcsösen bámult maga elé, miközben próbálta eltakarni magát Larion kabátjával, mely sokkal nagyobb volt, mint a lány mérete. Valamiért Larion jókat mosolygott ezen, mire a lány csak zavartan elrántotta a fejét.
Shana gondolatai a tegnap este felé kúsztak vissza. Az utolsó emléke Larion mély szemei voltak, ahogyan közelítettek az arca felé. Nem lehetett benne biztos, hogy a fiú nem használta ki a helyzetet.
„ A biztonság kedvéért ellátogatok a nőgyógyászomhoz!”
Shana szemei automatikusan Larion arcára tévedtek, aki csak komoran nézte az utat. Dühösnek tűnt. Rettentően haragosnak, amitől a lány kicsit megijedt.
„ Talán jobb lenne, ha meg sem szólalnék.”
Az autó hirtelen megállt, Shana pedig kitekintett az ablakon. Megpillantotta a saját házának téglafalait, mely mögül a felkelő nap sugarai próbáltak előtörni, majd csalódottan sóhajtott.
-         Add vissza a kabátomat! – mondta Larion komoran, mire a lány odakapta a fejét. A fiú egy ideig fenntartotta a dühös pillantását, majd hirtelen arca meglágyult. – Nem mintha megtarthatnád!
-         Ch. Nem is akarnám… - emelte fel a fejét büszkén a lány, majd kihámozta magát az anyagból és a fiúhoz vágta. Szó nélkül kiszállt az autóból, ismét fehérneműben, majd becsapta maga mögött az ajtót, és a házhoz indult. Próbálta minél gyorsabban szedni a lábait, hogy előbb beérjen az üres lakásba.
-         Hé! – Shana hátrafordult Larion hangjára, szeme előtt pedig a tömött, kék zsákot pillantott meg. – Mosd ki őket! A pólómat pedig hozd vissza!
-         Mi?! – szaladt ki a lány száján, aki elképedve pislogott.
-         Nem te voltál az, aki összepiszkítottad? – nevetgélt a fiú gúnyosan.
Shana szó nélkül megragadta a zsákot, majd berohant a lakásba és hangosan bevágta maga mögött az ajtót. Pár perc múlva meghallotta az Audi ismerős hangját, ahogyan elhajt a környékről.

* * *
A hétvége után, Shana izgulva lépte át az iskola kapuit. Mostanra már mindenki tudhatott arról az estéről, mikor a diáktanács elnöke a posztját megszégyenítő módon ellógott bulizni, ivott, ráadásul még fiúval is aludt egy ágyban. Akármennyire volt zavarban és rettegett, arcára mégis mosolyt erőltetett, bármennyire volt is torz az a vigyorgás.
Egész nap nem beszélt Larionnal, a fiú pedig még rá sem pillantott egy percre sem. Ez zavarta Shanát. Főleg, hogy a nőgyógyásza megerősítette, hogy semmi sem történt azon az éjszakán. Ráadásul még a fiú pólója is a táskája alján kuporgott, miután sikerült azt kimosnia. 
Nem adhatja neki oda az egész osztály előtt, hiszen az mindenkinek gyanússá válna. Úgy kell átadnia a ruhadarabot Larionnak, hogy senki se lássa meg.
Ez az alkalom testnevelés óra előtt következett be, mikor a fiú épp az öltözőbe indult. Shana gyorsan utána sietett és követte egészen az iskola egyik szárnyába, ahol senki sem tartózkodott hallótávolságon belül.
- Larion! - szólalt meg határozottan, arcára pedig komorságot erőltetett.
A fiú mosolyogva átnézett a válla felett.
- Diáktanács elnök.
Shana a táskája után nyúlt, majd lenyúlt annak mélyére és előszedte a fiú fekete pólóját, majd Larionnak dobta, aki lazán elkapta.
- Róka mentes? - vigyorgott.
Shana zavartan elrántotta a fejét, behunyta a szemét, majd vett egy mély levegőt.
- Köszönöm, hogy nem használtad ki az alkalmat és köszönöm, hogy hazavittél, illetve, hogy senkinek sem árultad el, amit tettem. Sajnálom, ami aznap éjjel történt, többé nem fog előfordulni - mondta ki egy szuszra, majd sóhajtott.
- Ez meglepő tőled! - mondta gúnyosan a fiú.
- De ha nem bánod, feltennék egy kérdést! - folytatta magabiztosan Shana.
- Igazán? 
- Miért nem tettél semmit? Egy egészséges fiú sem hagyta volna ki ezt a lehetőséget a mi korunkban.
- Nem tudom - vont vállat Larion. - Talán csak nem tetszenek a lapos lányok - kacsintott, majd ott hagyta Shanát, aki egy ideig csak pislogott.
- Idióta - dünnyögte a lány mérgesen, majd nagy lendülettel megfordult és visszaindult az osztályba.

13 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!

    MissMe blogján láttam meg először a blogod fejlécét, de akkor még nem találtam itt sok mindent. Ma viszont véletlenül ráakadtam a történetedre, és amolyan "Mit veszíthetnék?" mondattal nekiálltam az olvasásnak. Még nem olvastam tőled, de meg kell, hogy mondjam tisztellek. Igazán, az egész blogvilágban egyedi regényt osztasz meg velünk, ráadásul úgy érzem, hogy emögött rengeteg munka van. Kidolgozottság, meg sem fordult a fejemben, hogy nem tudnád, mit kezdj a történettel, annyira egy jól meghatározott irányba megy, mégis nekem, mint olvasónak kiszámíthatatlan ez. Imádom ezt az érzést, amikor csak olvasnám tovább a történetet, hogy utánajárhassak a válaszoknak a kérdésemre. A karaktereidet is nagyon jól felépítettnek tartom, nem is beszélve a stílusodról és a fogalmazásmódodról! Nagyon tetszik! Lariont olyan szívesen felpofoznám néha, de közben érzem a belőle áradó keserűséget, és meg akarom ismerni őt, megtudni tetteinek indokait. Kicsit olyan nekem, mint Folt a Csitt-csittből - ami pedig az egyik kedvenc YA könyvem, szóval...
    Nem is tudom, mit mondhatnék még. Egy szó, mint száz: jöttem, olvastam, tetszett, feliratkoztam, és várom a következőt! :)

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!

      Először is köszönöm a dicséreteket, nem is tudod, hogy milyen széles mosoly csalt az arcomra a véleményed. Nagyon izgulok minden fejezet publikálása előtt, de amikor ilyesfajta véleményt kapok egy tehetséges blogger társamtól, az rögtön fel tudja dobni a napom. :)
      Örülök, hogy sikerült kérdőjeleket létrehoznom, ez volt a célom, remélem, hogy kellőképpen el is tudom érni.
      Köszönöm szépen, hogy szántál időt a blogra, hogy elolvastad és írtál véleményt és persze a feliratkozásodért is külön köszönet jár! Remélem a továbbiakban sem okozok csalódást! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!

    Mind a történet, mind a megfogalmazásod fantasztikus, a szereplők olyanok, amilyennek lenniük kell, egy szóval klassz történet!
    Eddig csak úgy olvasgattam, mikor felraktál egy újabb fejezetet,
    most viszont már várom a következőt! Azt hiszem, ez magáért beszél, nem is kell többet mondanom :)

    Csak így tovább, és sok sikert!
    Üdv: Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shirley!

      Nagyon boldog vagyok, hogy ez a véleményed. Shanát sokan ellenszenves személyiségnek tartják, bár én személy szerint szeretem őt. Persze, hisz a saját karakterem. :)
      Nagyon örülök, hogy eddig tetszett és remélem ez a továbbiakban sem fog változni.
      Köszönöm a dicséreteket és a jókívánságokat! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Hát nem is tudom mit mondjak! Borzasztóan tetszik a blog. Még csak két órája találtam rá,de már epekedve várom a következő részt! Számomra még mindig bizonytalan,hogy miért akarja megcsapolni a Shana vérét a srác,de biztosan kiderül majd idővel. Tetszik,hogy nem írod le rögtön,hogy mi miért van,hanem majd kiderül. De ezzel együtt engem pedig megöl a kíváncsiság,hogy például ki az a Delia és hogy Larion miért utazgat felhőkön. De biztosan kiderül majd,szóval nagyon várom a következő részt! Siess vele. A könyv kiadáson pedig komolyan gondolkozz el! Én tuti megvenném azt a könyvet! :)
    Ölel,
    Messo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Messo!

      Nagyon jó visszahallani azt egy olvasótól, amit el akartam érni a történettel. Örülök, hogy rátaláltál a blogomra és szereztem még egy értékes olvasót. A kérdéseidre is választ kaphatsz, de lesznek olyanok is, amikre csak a regény legvégén derül fény! :)
      A könyvkiadással majd később, pár év múlva kezdek foglalkozni (ha tudok), még túl korai lenne, de örülök, hogy máris szereztem egy vásárlót! ;)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Drága Dorothy!
    Imádtam minden egyes szavadat, annyira érdekes, izgalmas, és...huh! Mit nem adnék ha nekem is ilyen szókincsem lenne! Jelentem, szerelmes lettem a blogodba! Remélem hamar hozod a következő részt, mivel úgy érzem, függő lettem:))
    Ölel: Leona G.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Leona!

      Nagyon örülök, hogy ezt olvasom, hihetetlen, komolyan. Boldog vagyok, hogy ilyen érzéseket váltottam ki belőled.
      Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál! Remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Szia! Még csak a napokban találtam rá a blogodra, de alig fél óra alatt végig értem rajta. Annyira jól írsz, és annyira ötletes az egész. Végre találtam egy blogot, ami egyedi és nagyon jó. Nagyon nagyon várom már a folytatást, csak így tovább.
    Rose

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rose!

      Örülök, hogy rátaláltál a blogomra és annak is, hogy tetszik a történet. Nagyon jól esik nekem!
      Boldog vagyok, hogy megfogott és remélem nem fogok csalódást okozni! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Kedves Dorothy S.!
    Ismerem az összes blogodat, de eddig egyszer sem jutott el arra a pillanat, hogy megjegyzést írjak neked. A Lélekvándor című blogodon imádom a műveidet, rémisztően egyediek és legtöbbször véresek. A Tánc a túlvilággal címre hallgató blogodat pedig már többször elolvastam, nem viccelek. Már alig vártam, hogy legyen egy új történetes blogod, rendszeresen néztem a profilodat, és igazából már egy picit régebben, de megtaláltam a blogodat, és még egy szót sem olvastam belőle, rögtön feliratkoztam, mert a címből, a fejléből meg úgy az egész blogból tudtam, hogy ez a hely egy remekmű tárolója. Csak most tudtam elolvasni a részeket, mert mindenféle közbejött. Azt kell hogy mondjam, hogy a szavaim csak dícséretből állnak. Annyira egyedi lett, ilyet sehol nem olvastam még. A fogalmazásod gyönyörű. Imádom az ilyesfajta történeteket, az ilyen jó véreseket, vagy a szomorú végűeket. De ami a legjobban tetszett, az az, hogy nagyon szépen kidolgoztad, egy csomó munkád benne van, és nem egy összecsapott pár mondat lett. Szóval minden tökéletes, várom a következő részt.
    Jenna Corcos

    VálaszTörlés
  7. *Dorothy Large, ezer bocsánat, keverem a neveket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenna!

      Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy eddig megfogtak az írásaim és, hogy az előző történetemet többször is elolvastad ... nagyon örülök neki! :)
      A célom az egyediség volt és örülök, hogy te különbnek gondolod a blogomat és, hogy tetszik neked az írásmódom. Nagyon sok dicséretet kaptam tőled, nem is tudom, hogyan fejezzem ki a hálámat szavakban, amiért írtál nekem és olvasol! :) Nagyon szépen köszönöm!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés