2013. okt. 5.

Hetedik vércsepp

Kedves olvasók!
Nagyon boldog vagyok, de komolyan. Annyi biztatást kapok, hogy talán meg sem érdemlem. Nem tudom elégszer megköszönni nektek! :) Örülök, hogy ilyen jó olvasóim vannak!
Dorothy Large 

Hetedik vércsepp
.........................
Shana rohant lefelé a lejtőn, ahogyan csak lábai bírták. Haja úgy tekeredett rá egész arcára, akár egy pókfonal, mely semmiképp sem akarta elengedni. A futásban a kiálló gallyak és a hirtelen felbukkanó fák lassították, ahogyan egyre gyorsabban haladt beljebb, Faith egyetlen erdejébe.
A levegő csípősen hideg volt, mely bekúszott a lány ruhája alá, s végigfutott a gerincén.
Shana sem tudta, hogy miért pont az erdőbe menekült. Tisztában volt vele, hogy Larion könnyedén megtalálhatja, de abban reménykedett, hogy az erdő túlságosan nagy ahhoz, hogy a nyomára akadjon.
Shana keze jéghideg volt, ajkai és arca elzsibbadtak, ahogyan a szél feltámadni látszott. Az égbolt kékjébe, szürke és búskomor színek kúsztak, melyek az eső közeledtét jelezték. A falevelek úgy kavarogtak a föld felett, mint a vihar dallamára táncoló balerinák.
„ Larion sem választhatott volna jobb alkalmat ahhoz, hogy megöljön. "
Shana szíve őrült tempóban verte mellkasát és már szinte attól félt, hogy összetöri bordáit. Tüdejéből kezdett elfogyni a levegő, majd hangosan zilálni kezdett. Hirtelen megcsúszott egy nedves levélkupacon, ezzel pedig elvesztette irányítását a teste felett, majd a fenekére huppant. Egy-két méter csúszás után, Shana bekúszott az egyik fa mögé, kezét pedig a szájára tapasztotta, hogy csitítsa magát.
Természetellenes csend hullott az erdőre. Az apróbb neszeket is alig lehetett hallani. Shanát egy különös és nyomasztó érzés kerítette hatalmába, amitől rettegett. Érezte, hogy egész testében remegni kezd. Szorosan behunyta a szemét, lábait pedig a mellkasához húzta, majd lehajtotta a fejét.
Zoknija elszakadt, csupasz lábát pedig felsértették a faágak és a gyökerek. Shana úgy döntött, megvárja az estét.

* * *
Shana nehezen tartotta nyitva szemeit. Az álmosság űzött vele gúnyos játékot, a lány pedig el nem tudta képzelni, hogyan álmosodhatott el, miközben talán meg akarják ölni. Az erdőre nyomasztó félhomály telepedett, ami sokkal ijesztőbbé tette az egészet. Shana ezzel pedig megunta a várakozást és a bujkálást. Nehezen felállt, lábaiból kirázta a görcsöt, mely a hosszú órák alatt beléjük költözött, nadrágját pedig leporolta. 
Mielőtt elindulhatott volna, halk lépéseket hallott a háta mögött. Gyorsan nekisimult a fának, kardigánja mély zsebéből pedig előhúzta azt a konyhakést, amit már azóta a szobájában tárolt, mióta valaki betört  lakásába az éjszaka közepén. Shana biztos volt benne, hogy nem lenne képes más embert megölni, sem megsebesíteni, de a kés, a párnája alatt valamiféle biztonságérzetet keltett benne, amire nagy szüksége volt.
Görcsösen szorította a kés nyelét, fogait pedig erősen összeszorította. Szemeivel őrülten kereste Larion alakját, hogy lecsaphasson rá. Nem akarta bántani a fiút - azt is tudta, hogy nem is tudná őt bántani -, inkább csak megijeszteni akarta, hogy aztán elrohanhasson. A pillanat hevében nem tudott jobb ötletet kieszelni.
A lépések hangja felerősödött, Shanába pedig rettegés költözött. Elvesztette az eszét.
Szorosan behunyta a szemét és úgy érezte, hogy eddig sikeresen megőrzött józan gondolkodása, most darabokra szakad.
Vett egy mély levegőt, kezei izzadni kezdtek, szíve pedig szinte a torkában dobogott. Shana nem bírta tovább. 
Üvöltve lépett ki a fa biztonságából, majd felemelte a fegyverét.
A lány csak kábán pislogott. Az őz, akit sikerült megijeszteni, villámgyorsan elszelelt az erdő sűrűjéből, kecses szökkenésekkel. Shana egy ideig csak pislogott, majd lassan leengedte a kezeit, melyek élettelenül a testéhez csapódtak. Mikor felfogta, hogy csak egy kis állattól ijedt meg annyira, kuncogni kezdett, mely hangos nevetésbe csapott át. Az erdő csöndjét megtörte a lány féktelen hahotázása, melyet nem bírt abbahagyni. Szemébe könnyek szöktek, lábait pedig elhagyta a remegés.
Vett egy mély levegőt, majd megfordult. És felsikoltott.
- Nyugi, kislány! Nyugi! 
Egy ötvenes éveiben járó férfit látott maga előtt, egy zöld baseball sapkában. A férfi arca csúnyácska volt és borostás, kezében pedig egy hosszú-csövű fegyver pihent.
- Sajnálom, - szólalt meg Shana, mikor levegőhöz jutott. - megijesztett.
- Mit keres egy magadfajta az erdőben? Hát nem tudod, milyen veszélyes dolgok leselkedhetnek itt rád, kicsilány?
Shana nem tudta, hogy mit ért a férfi a "magadfajta" alatt, de abban biztos volt, hogy a városban valami még veszélyesebb vár rá. Larion.
- I-igen. Igaza van. Már megyek is haza - dadogott a lány.
- Mi ez a seb a karodon? - a férfi szemei végigcikázott a lány testén. - Mi történt? Az egész ruhád véres!
A férfi hirtelen túl gyorsan venni kezdte a levegőt, majd megragadta Shana karját.
- Gyere velem! Itt a furgonom az erdő szélén, kórházba viszlek!
- Erre nincs semmi szükség! Komolyan - Shana próbált kiszabadulni a férfi vasmarkából, kevés sikerrel. Az ismeretlen vonszolni kezdte magával a lányt, mire Shana rettegni kezdett. - Kérem, engedjen el!
- Kötelességemnek érzem, hogy segítsek rajtad, kicsilány!
- Nincs semmi bajom, kérem! Eresszen! - kezdett könyörögni a lány, hiába volt reménytelen a helyzete. A férfi túl erős volt, hogy ellent tudjon neki állni.
- Eressze el a lányt! - hallott Shana egy ismerős hangot a háta mögött és mielőtt felsikolthatott volna, Larion a kezét a lány szájára tapasztotta.
A férfi dühösen átnézett a válla felett, s mikor szemei találkoztak Larionával, arca egy csapásra megenyhült. Elengedte Shana kezét, aki gyorsan magához húzta azt.
- Most pedig forduljon meg és hagyja el az erdőt!
Az ismeretlen úgy tett, ahogyan mondták neki és pár perc múlva már el is tűnt. Shana pedig egyedül maradt, Larion karjaiban. Annak a fiúnak a karjaiban, aki meg akarta ölni.
Shana rettegett. Egész testében. Nem mert megmozdulni, szemével pedig menekülő útvonalat keresett. Mielőtt belenyúlhatott volna a zsebébe, hogy előhúzza onnan a kést, Larion gyengéden megszorította a kezét, arcát pedig a lány füléhez emelte.
Ujjai végigtáncoltak Shana csupasz karján, majd keze lejjebb tévedt és benyúlt a kardigánja zsebébe. Megmarkolta a kést, majd messzire dobta. 
- Erre nem lesz szükséged - suttogta, Shana pedig szinte látta a gúnyos mosolyt az arcán.
De Larion mégsem mosolygott.
- Most velem jössz!

* * *
Shanát most sem tudta megnyugtatni a finom levendula illata. Az Audi, melyben immár harmadszorra utazott, zötykölődött az úttesten, ahogyan Shana lakása felé tartott.
- Elég messzire elkeveredtél - nevetgélt a fiú.
- Dögölj meg! - robbant ki Shanából.
- Elég csúnya szád van!
- Mi a francot akarsz tőlem? - emelte fel a hangját. Az összes félelme mintha elszállt volna, helyette pedig a düh vette át az irányítást.
Nem kapott választ.
Amint az autó megállt Shana ház előtt, a lány kiugrott belőle és rohanni kezdett. De még mielőtt elérte volna a kaput, Larion villámgyorsan előtte termett.
- Hogyan irányítod az embereket? - kérdezte a lány hirtelen, mielőtt Larion megszólalhatott volna.
- Manipuláció - vont vállat Larion.
- Manipuláció?
- Esetleg rajtad is kipróbálhatnám - a fiú ajkai káján mosolyra húzódtak, majd közelebb lépett a megrémült Shanához.
A lány érezte, hogy veszélyben van. Gondolkodás nélkül megfordult, olyan távol akart kerülni Larinontól, amennyire csak lehet. De mielőtt egyet is léphetett volna, a fiú durván megszorította a csuklóját és visszahúzta. Shana érezte, ahogyan háta a fiú izmos mellkasának csapódik. Szíve a torkában dobogott, őrült tempóban. Talán még sosem rettegett ennyire Larion közelében.
A fiú Shana vállára helyezte a fejét és úgy suttogott a fülébe:
- De annak nem lenne értelme. Előbb vagy utóbb ... úgyis az enyém leszel!
Shanának még megrémülni sem volt ideje. A fiú arccal maga felé fordította és habozás nélkül megcsókolta. Ajkait durván a lányéhoz préselte, aki csak kikerekedett szemekkel bámult maga elé. Akármennyire volt durva és erőszakos, Shana mégis élvezte a csókot. Csak egyszerűen nem volt képes felfogni a történteket.
Larion lassan elszakította ajkait Shanáétól. Arcát megállította pár centire a lányétól, majd pár másodpercnyi habozás után elrántotta a fejét és elsétált a lány mellett, egészen az autóig. Shana megrökönyödve bámult maga elé, és rádöbbent, hogy az első csókját attól az embertől kapta, akitől a legjobban kéne rettegnie.

11 megjegyzés:

  1. Úh Imádom! *---* Nagyon tetszett a leírás Shana bujkálásáról, meg mindenről! Csak így tovább, várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cleo!

      Ennek nagyon örülök. Köszönöm, hogy olvasol és, hogy rendszeresen írsz nekem! :) Tényleg sokat jelent!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!
    Lenyűgöző lett ez a rész is. Nagyon izgalmas volt, ahogy Shana az erdőben bújkált Larion elől, meg az a csók a végén. Tökéletes lett, már nagyon várom a következő vércseppet!
    Puszil,
    Jenna Corcos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenna!

      Nagyon jól esik, boldog vagyok, hogy tetszett ez a rész is és annak is, hogy izgalmasnak találtad. Nagyon köszönöm, hogy olvasol és, hogy rendszeresen írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Kedves Dorothy!
    Sajnálom, hogy nem írtam eddig kommentet, de minden részt elolvastam. Nagyon tetszik a történet és mindig, mikor végzek egy új résszem, alig bírom kivárni a következőt. Most is így érzek ezzel kapcsolatba.
    Remélem hamar lesz folytatás :D
    Üdv.: Ildi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildi!

      Hihetetlenül jó érzés ezt olvasni, de komolyan. Mikor elkezdtem a történetet blogra írni, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok biztatást és dicséretet kapok.
      Ismét köszönöm neked, hogy olvasol és azért is hálás vagyok, amiért írsz nekem! :)

      Puszi,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!
    Ismét lenyűgöztél. Shana bujkálása az erdőben nagyon tetszett és a csók is a fejezet végén,de miért érzem azt,hogy Larion csak manipuláció céljából csókolta meg? De valamiért az az érzés is bennem van,hogy Larion önszántából tette,mert tényleg meg akarta csókolni. Ja és újabb dolog kiderült Larion-ról. Ez nagyon tetszett még! Siess a következővel! Nagyon várom már!
    Puszi: Messo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Messo!

      Örülök, hogy ismét sikerült elnyernem a tetszésedet és, hogy kérdőjeleket is sikerült ébresztenem. Próbálok nem késni a következő fejezettel, bár nem ígérek semmit.
      De nagyon hálás vagyok, amiért olvasol és rendszeresen írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Ez... ez... ez egyszerűen csodálatos! De ugyanakkor MIVAN?! :D De komolyan! Larion viselkedésén csak ámulok-bámulok, nagyon fel keltette az érdeklődésem - nem mintha eddig nem keltette volna fel. Fantasztikus, ahogy leírtad Shana bujkálását, mintha én is ott lettem volna. Kíváncsi vagyok, mit fogsz kihozni még ebből, de egy biztos, nem tudom, hogy fogom kibírni a várakozást! Ugyan meg tudtam a fejezetből egy dolgot, de vannak még kérdéseim. :) Várom már, mik lesznek arra a válaszok. Csak így tovább.
    Puszi: domóra :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dimóra!

      Nagyon örülök, hogy tetszett és, hogy nem okoztam csalódást. Boldog vagyok, hogy tetszett a leírás, ebben a fejezetben azt a részt szerettem a legjobban megírni. Na, meg persze a csókot. :D
      Nagyon köszönöm a biztatást, hihetetlenül jól esik. Hogy a következő fejezetet mikor fogom kitenni, az még kérdéses, de ezen a héten biztosan. :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Mivel én erőszakos fajta vagyok biztos, hogy nem egyszer megfenyegettem volna a srácot, hogy pl "letépem a mogyoródat és összetaposom, te tapló" :"DD

    VálaszTörlés