2013. okt. 19.

Nyolcadik vércsepp

Kedves Olvasók!
Nagyon sajnálom, tényleg, ezt a nagyon hosszú késést, de muszáj volt pótolnom, miután egy egész hétig hiányoztam az iskolából. Remélem a mai fejezettel sem okozok csalódást és szeretném ismét megköszönni a sok biztatást! :)
Dorothy Large

Nyolcadik vércsepp
.........................

Shana ajkai bizseregni kezdtek, mikor Larion a negyedik óra közepén hirtelen betoppant a terembe. Senki, még csak oda sem pillantott, még Mr. Greene sem kérdezett semmit, csak tovább firkálta fel a táblára az aznapi anyagot. Shana ezen meg sem lepődött. Testét hirtelen elfogta a nyugtalanság, hófehér kezei remegni kezdtek, ezért lassan letette tollát a füzete mellé és próbálta lenyugtatni magát, míg Larion helyet foglalt az ajtó felőli padsor utolsó padjában. Sötét szemei idegesen cikázni kezdtek, vigyázott, hogy még véletlenül se pillantson a fiúra. Szíve izgatott ütemben verte a mellkasát, lábai alig észrevehetően ugrándozni kezdtek. Shana behunyta a szemét, vett egy mély levegőt és megfogta a tollát. Erősen megszorította azt, mire szemei felpattantak és újra körmölni kezdett a füzetébe. Olyannyira lehajtotta fejét, hogy még véletlenül se találkozzon tekintete Larionéval.
Az óra csigalassúsággal telt. Mr. Greene szavai csak cafatokban jutottak el Shana tudatáig, aki görcsösen bámult maga elé. Úgy érezte, mintha szíve körül valamilyen burok alakult volt ki, amely minden egyes lélegzetvétele után szűkülni kezd. Nehezen vette a levegőt.
Mikor Shana megunta kopott padjának bámulását, kitekintett az ablakon. Először az eget figyelte meg. A nap kivételesen gyönyörűen sütött, erős sugarai táncoltak az utakon, a fák pedig árnyékot vetettek a házak falára. Bár a levegőben még mindig a tegnapi eső illata bujkált, a nap melege gyorsan megszárította a fűszálakat és a fák leveleit. Shana tekintete lejjebb tévedt, az iskola kopottas, piszkosfehér színű kapujára. De szemei nem a kapun időztek el, hanem az annak támaszkodó férfin, s annak fekete ruházatán, borostás arcán ás borostyán színű szemein. Amint meglátta az ismeretlen férfit, az eldobta a cigarettáját, mely pattogva ért földet a betonon és tekintetét Shanára emelte. A lány el akarta rántani a fejét, de aztán meggondolta magát és tovább nézte a férfit, aki úgy tűnt, hogy valamit nagyon keres a zsebében.
- Shana, kérlek a táblára figyelj! - fülét hirtelen Mr. Greene recés hangja ütötte meg, mire gyorsan visszakapta fejét az osztályra. Mindeki őt nézte. Beleértve Lariont is.
- Sajnálom. Elbambultam.
- Értem. Ez ne történjen meg még egyszer - mondta a férfi türelmetlenül, majd visszafordult a táblához és az osztály is újra írni kezdett. Shana vett egy mély levegőt és Larionra nézett, de a fiú a füzetét bámulta. A lány az ablakra sandított és még épphogy láthatta, ahogyan az ismeretlen férfi belép az iskola ajtaján, majd eltűnik a folyosón.

A hatodik és egyben az utolsó óra testnevelés volt. Shana osztálya most kivételesen az úszáshoz készült, az iskola fedett medencéjében. A lányok egyberészes, kék fürdőruhát viseltek, melyekre kacifántosan firkálták rá az iskola nevét. A fiúk hosszasan bámulták Shana hosszú lábait és formás alakját, de amint tekintetük a mellkasához ért, a lány elvesztette a figyelmüket. Osztálytársai inkább a teltebb idomokat vették célba szemükkel.
Shana dühösen leült a padra, pár osztálytársnője mellé, tekintetét pedig a csillogó víz felszínén járatta. A kigyúrt tesitanár, atlétában lépett be az uszodába, nagy szájában a sípjával.
- Mindenki a medencébe! - üvöltött hangosan Mr. Ditton, rekedtes hangja visszhangot vert a vízen. A lányok többsége szépen, libasorban mászott be a medencébe, sikongatva a víz hőmérséklete miatt, míg a fiúk szinte egy emberként ugráltak be, amit a tanár egy hosszú, fülsüketítő sípolással díjazott.
Shana osztálya először bemelegített a vízben, hosszú és unalmas gyakorlatokat végeztek egymás után, mialatt Shana nyugodtan végig tudott nézni Larion kidolgozott felsőtestén. Többször is.
- Rendben, ki a vízből! - üvöltött a tesitanár, mire a diákok mind elhagyták a medencét - Most versenyt fogtok úszni!
Mindenki csapatokba vergődött, majd az edző kiválasztott négy embert és azok úsztak két hosszt. Shana nagyon várta, hogy végre sorra kerülhessen. Az úszás is egy olyan dolog volt, amiben nagyon jó volt. Az osztályban eddig ő úszott a leggyorsabban a lányok és a fiúk között is.
Shana felállt a medence szegélyére, lábujjait összeszorította, majd kiengedte. Végignézett a maga mellett álló embereket és rögtön tudta, hogy könnyű győzelem lesz.
Elhangzott a sípszó és mindenki hangos csobbanással a vízbe vetette magát. Shana élvezte, ahogyan a teste mellet áramlik a víz, ahogyan újra és újra elmerült benne. A víz alatt csinált egy gyors bukfencet, majd a medence falától elrugaszkodva úszott vissza. Meg sem erőltette magát igazán, mégis jóval előbb ért be, mint csapattársai.
Kecsesen kiemelte magát a vízből, majd elsétált a törülközőig és leült az egyik padra.
- Szép volt, Brooklyn! - kiáltott a férfi, majd felállított egy fiú csapatot is.
- Nightray! Állj a medencéhez!
Shanát kirázta a hideg. Nyelt egyet, majd Larionra pillantott, aki lazán a medencéhez sétált, majd nyújtózkodni kezdett. Izmos felsőtestén pedig csillogni kezdet a vízcseppek. Larion szemei hűvösek és üvegesen voltak, folyton csak maga elé tekintett, mintha nem érdekelné őt semmi.
Mégis, mikor elhangzott a fület-tépő sípszó, olyan lendülettel ugrott bele a medencébe, hogy rögtön szerzett pár méter előnyt. Hihetetlen volt. Shana szinte tátott szájjal nézte, ahogyan a fiú uralta a vizet és ahogyan könnyedén lehagyta osztálytársait. Ő ért be elsőnek, s mikor végül kidugta fejét a vízből, egy hangosat sóhajtott, majd szinte kiugrott a medencéből.
- Ez igen, Nightray! - bólogatott elismerően Mr. Ditton.
A férfi leült az egyik kis padra, piros rövidnadrágja megfeszült a vastag és izmos lábain. Eközben Shana irigykedő pillantásokat vetett Larionra és szinte szétvetette a méreg.
Majd pár perc olvasgatás és mérlegelés után, a tesitanár felállt és felemelte a kezét.
- Oké. Nightray! Brooklyn! A medencéhez - mondta kicsit halkabban. - A két legjobb úszik egy versenyt!
Shana szíve hatalmasat dobbant és Larionra pillantott, aki csak a vizet nézte. Úgy érezte, hogy muszáj legyőznie a fiút. Ökölbe szorította a kezét, majd lassan felállt és a medence széléhez lépett, ahogyan Larion is. Nyújtózkodni kezdett, majd lerázta lábait és vett egy mély levegőt.
Elhangozott a sípszó és szinte egy emberként, a vízbe ugrottak. Shana csak a gyorsaságra figyelt, mindent beleadott, hogy legyőzze Lariont, akik egész végig maga mellett érzett. Hallotta, ahogyan a fiú veszi a levegőt, ahogyan használja a lábait és a kezeit és ez egy kicsit megszédítette a lányt. Még sosem érezte magát olyan gyorsnak és kecsesnek, mint abban a versenyben. Ismét bukfencezett és olyan erősen rugaszkodott el a faltól, amennyire erősen csak tellett tőle. Majd a végén kidugta a fejét a vízből és vett egy mély levegőt. Szinte biztos volt benne, hogy pár másodperccel előbb ért be a fiúnál, de nem úgy történt.
- Egyszerre! - kiáltott Mr. Ditton, Shana pedig látta a döbbenetet az osztálytársai arcán.
Csalódottan kifújta a levegőt, majd kikászálódott a medencéből, feltolta homlokára az úszószemüveget, mely piros nyomokat hagyott a szeme körül.
Larion nem nézett Shanára. Csak bámult maga elé, mintha elvarázsolták volna. Shana a fiún felejtette tekintetét és arra várt, hogy Larion ránézzen és megvillantsa azt a gúnyos, féloldalas mosolyát. De nem történt semmi.
- Brooklyn! Nightray! Még egy hossz! - üvöltött recés hangján az edző.
Shana visszahúzta úszószemüvegét sötét szemeire, majd újra a medence széléhez állt. Larion kiemelte magát a vízből, izmai pedig megfeszültek súlya alatt.
A lány vett egy mély levegőt, majd elrántotta a fejét.
Most nyernem kell!
Elhangzott a sípszó, Shana pedig fejest ugrott a vízbe. Habár lábai kezdtek görcsbe rándulni, a lány mégis minden erejét beleadta, hogy nyerjen Larion ellen. Gyorsan és ütemesen vette a levegőt, kezei és lábai egyszerre mozogtak. Újra bukfencezett egyet a víz alatt, majd teljes erőből elrugaszkodott a medence falától. Hallotta és szinte látta is, hogy Larion egy ütemben mozgott vele és attól tartott, hogy a végeredmény újfent döntetlen lesz. Shana most kivételesen nem az élvezetre figyelt, nem arra, ahogyan könnyedén suhan a vízben, hanem arra, hogy mindenképpen legyőzze a fiút.
Szinte érezte a győzelem ízét, szíve pedig bolondul verni kezdett. Elmosolyodott a víz alatt és tudta, hogy Larion alig egy méterrel, de le van maradva mögötte. Biztos volt a győzelme.
De Shanát hirtelen valami különös érzés fogta el. Hirtelen bevillant neki egy kép és már csak azt látta maga előtt. Larion arcát, ahogyan egyre közelebb és közelebb ér hozzá, s már csak centik választották el tőle. Ajkai bizseregni kezdtek, szemei pedig kikerekedtek. Lábai megremegtek és az ütemes mozgása, melyet sikerült végig fent tartania, most egyszerre eltűnt. A lányt olyan érzések kerülgették, mielőtt Larion megcsókolta őt. Ekkor víz csúszott le a torkán, Shana pedig fulladozva kidugta fejét a vízből és hangos köhögésbe kezdett. Látta, hogy csupán pár méter választotta el a győzelemtől és azt is látta,hogy Larion kiszáll a vízből, majd lerázza a haját, akár egy vizes kutya.
- Nightray nyert, pár méterrel!- majd Mr. Ditton az osztály felé fordult.- Mára ennyi! Mehettek haza!
- Köszönjük! - harsogta laposan az osztály, majd mindenki az öltöző felé vette az irányt.
Shana csak pislogni tudott egy ideig, majd dühösen kikászálódott a medencéből és Larion után sietett. Agyát elködösítette a méreg, kezeit ökölbe szorította miközben fogait csikorgatta.
- Te voltál! - emelte fel a hangját, miközben letépte fejéről az úszósapkát és az úszószemüveget, dús haja pedig a vállára omlott. Reszkető kézzel, Larionra mutatott, aki félig megfordult és úgy nézett a lányra. - Nem tudom, hogy csináltad. De te voltál!
Shana arcát elöntötte a pír, ahogyan az előbbi képre gondolt és arra, ahogyan Larion aljasan bevetette ellene.
- Nagyon aranyos vagy... - mosolygott féloldalasan a fiú - ... mikor zavarba jössz!
A lány érezte a gúnyt Larion hangjában, mely valamiért most boldogsággal töltötte el. Örült neki, hogy a fiú úgy viselkedik, ahogyan tőle megszokhatta.
- Legyőztelek volna! - folytatta Shana, kicsit halkabban.
- Hát persze! - Larion elvigyorodott, majd intett egyet a lánynak és az öltöző felé vette az irányt és eltűnt a fehér ajtó mögött, melyre nyomtatott betűkkel volt írva, hogy: FÉRFI
Shana reszketve kifújta a levegőt, majd elmosolyodott.

* * *
Miután Shana megszárítkozott és felöltözött mindennapi ruhájába, már mindenki elhagyta az iskolát. Felkapta táskáját az egyik vállára, majd még utoljára megnézte magát a tükörben és elindult. Az elhagyatott folyosókon sétálgatott, a földet bámulva és úgy érezte, hogy a csend a csontjáig hatol. Minél gyorsabban akarta elhagyni az iskolát.
Kilépett a bejárati ajtón, majd a kapu felé sétált, háta mögött pedig mozgást érzékelt. Nem kellett hátranéznie ahhoz, hogy tudja: követik.

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Remélem tisztában vagy vele, hogy egy ilyen befejezés minél előbbi folytatást követel.
    Utállak, mert csak ennyire relatív későn hoztad a részt. Ezt leszámítva egyszerűen fantasztikus lett. Imádtam az egészet. A legjobban a versenyük végét imádtam.
    Azt merem remélni, hogy hamarabb lesz kövi, mint most.
    Ui.: Imádom a blogod és kapsz tőlem egy díjat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!

      Én is mérges vagyok magamra, de sajnos ezen a héten az iskolára kellet koncentrálnom. De nagyon örülök neki, hogy tetszett ez a rész és megpróbálok nem késni a fejezettel, de nem ígérek semmit. Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Szia!
    Hát... most mit is mondjak?! :-D Egyre jobb és jobb. A versenyt egyszerűen imádtam, átéreztem. :-) A vége pedig... Kíváncsi vagyok arra a titokzatos idegenre, remélem lesz szerepe a történetben, de ha nem, az sem baj. De vajon ki követheti Shanát? Pont most hagyni abba?!:-D
    Csak így tovább!
    Puszi: domóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Domóra! :)
      Nagyon örülök, hogy egyre jobban tetszik. A titokzatos idegen lesz szerepe a történetben, hamarosan pedig a kilétére is fény derül. :)
      Köszönöm, hogy elolvastad és írtál nekem, sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Kedves Dorothy!
    Nagyon remélem, hogy a következő vércsepp nem fog ennyit késni, mert ennek is sikerült egy izgalmas véget varázsolnod. Gyönyörűen megfogalmaztad a versenyt, úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna. Kíváncsi vagyok, ki lesz az a titokzatos követő, várom a következő vércseppet!
    Puszil,
    Jenna Corcos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenna!

      Nagyon örülök, hogy így gondolod és próbálok nem késni a következővel, de nem ígérek semmit. Köszönöm szépen a dicséreteket, és azt, hogy olvasol illetve írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!
    Ez is nagyon jó rész lett, mint az eddigi összes! Larion kezd egyre szimpatikusabb lenni a számomra. Shana még mindig mániákusan győzni akar Larion ellen, holott Ő is tudja ez lehetetlennek bizonyul. Azt hiszem Larion kicsit meglágyult ebben a fejezetben. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Siess a következővel, epekedve várom
    Puszi: Messo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Messo!

      Nagyon örülök, hogy eddig mindegyik fejezet elnyerte a tetszésedet, remélem ez a továbbiakban sem fog változni. Boldog vagyok, hogy Lariont is egyre jobban kedveled.
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad és, hogy írtál, sokat jelent nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Drága Dorothy!

    Természetesen eddig minden részt elolvastam, de sosem jutottam még el odáig, hogy leírjam neked a véleményem, vagy az idő hiánya miatt, vagy éppen telefonon voltam, ahol nehéz ide regényeket írni, most viszont eljött az a pont, hogy nem bírom ki szó nélkül.
    Csodállak. Elképesztő, hogy tudsz bánni a szavakkal, biztosan kijelenthetem, hogy ezt neked találták ki, vagy téged találtak ki az írásra, eldönthetetlen. Miközben olvasok egy-egy fejezetet úgy érzem, hogy én is ott vagyok, és látom a saját szememmel a szituációt. Annyira, de annyira kevesen képesek erre. Látszik, hogy szeretsz írni, sugárzik az írásodból a precizitás, a törekvés, ami iszonyatosan varázslatossá teszi az egész történetet.
    Jó érzés tudni, hogy vannak ilyen tehetséges emberek a blogvilágban, akik mindig újat tudnak felmutatni, meg tudnak lepni minket, olvasókat.
    Csak hogy tudd, iszonyú nagy tehetséggel vagy megáldva, és a legjobb, hogy ezt jól ki is tudod használni.
    Imádom, hogy a sztori tele van cselekménnyel, egy pillanatra sem lehet megunni, mert mindig történik valami, valami váratlan.
    Tudnod kell, hogy nagyon kevés blog van, ami annyira elnyeri a tetszésemet, hogy feliratkozzak rá, neked sikerült ezt elérned. Nem telik el úgy nap, hogy ne lessek be, az új részt keresvén, pedig tudom, hogy csak hétvégente hozod őket, mégis... lehetetlen kibírni.
    Természetesen ezzel a résszel sem okoztál csalódást. Mindig elcsodálkozok rajtad, hihetetlen vagy. Az a verseny Shana és Larion között mindent vitt. És az egymáshoz való viszonyulásuk is annyira aranyos.
    Soha ne hagyd abba az írást, és további sok sikert! <3
    Ölel,
    Briana T.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Briana!

    Miközben a kommentedet olvastam, nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el szélesen. Nagyon boldoggá tettél, de komolyan hihetetlenül jól esnek a szavaid! Örülök, hogy megfogott a történet, egy írópalánta nem is kívánhat ennél többet, úgy érzem. Köszönöm a feliratkozásod és a sok dicsérő szót,meghatottál! :)
    Köszönöm még egyszer, azt is, hogy szántál időt a blogra és arra, hogy leírd a véleményed! Sokat jelent! :)

    Puszil,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés