2013. dec. 22.

Tizenhatodik vércsepp

Kedves Olvasók!
Nagyon szépen köszönöm a sok feliratkozót és a lelkes kommenteket, mindig sokat jelentenek! Hamarosan itt a történet vége és remélem sikerül majd egy mindenkinek megfelelő véget kanyarítanom neki. Ha találtok hibákat, nyugodtan jelezzétek!
Köszönök szépen mindent! :)
Dorothy Large


Tizenhatodik vércsepp
.........................

Shana szemhéján keresztül áthatoltak a fények, melyek felébresztették a kábult lányt, szemét mégsem bírta kinyitni. Nem tudta, hogy hol lehet vagy, hogy hogyan került oda. Semmire sem emlékezett. Mintha elméjét körbeölelné valami vastag, szürke köd, melyet nem képes áthatolni. Halk mozgásokat érzékelt maga mellett, hangokat hallott, amelyeket nem tudta a megfelelő képekhez kötni. Képtelen volt tisztán gondolkozni. Hiába próbált egy meghatározó emlékkép után kapni, úgy tűnt, minden próbálkozás hiábavaló volt. Minduntalan kicsusszantak a lány ujjai közül. A hangok is csak messzi morajnak tűntek Shana eltompult érzékeinek. Nehezen vette a levegőt, mellkasa fel s le mozgott, mégis úgy érezte, hogy tüdeje nem tud oxigénhez jutni. Fel akart kelni és levegőért kapkodni, de nem volt képes megmozdulni. 
Shana fülét hirtelen egy mély hang csapta meg, távolról ugyan, de a lány rögtön felismerte. Szeme felpattant, de vissza is kellett csuknia, amíg meg nem szokja az erős fényjátékot. Robotszerű mozgással felegyenesedett és mélyeket sóhajtva próbált minél több levegőhöz jutni. Hangosan lélegzett, szemeiből pedig könnyek csordogáltak, maga sem tudta, hogy miért.
- Larion ... - szaladt ki a száján akaratlanul, miközben maga elé bámult. Fejében keringtek a gondolatok, emlékképek ugrottak be, a tavaszi fesztiválról és a fiú hirtelen megjelenéséről. Kipislogta szeméből a keserű könnyeket, megtörölte az arcát, majd mikor kezdte felmérni a környezetét, körbenézett. Egy hatalmas szobában találta magát, a padlón ülve, melyben meglátta a saját tükörképét. A szobát egy nagy csillár világította be, s úgy hatott, hogy a falak eltűntek valamilyen sűrű, fehér köd mögött. Tudta, hogy ott vannak, csak éppen nem látta őket. A hely közepén egy sötétbarna asztal helyezkedett el, mely mögött egy korosodó férfi nézett rá ezüsthajszálai mögül. Arca tejfehér volt, szemei fagyosak és ridegek, vörös ajkai pedig gúnyos mosolyra fodrozódtak, így Shana láthatta tökéletesen rendezett fogait. A lány beleremegett, mikor találkozott a tekintetük.
S az asztaltól pár méterre megpillantotta Larion alakját, ahogyan fagyos arccal a földet pásztázta elködösült tekintetével.
- Hol vagyok? - intézte a kérdést a fiúhoz, azonban ő nem válaszolt. Shana egyensúlyát visszaszerezve próbált felállni és lassan Larion elé vánszorgott.
- Mi történt? Mit csináltál velem? Hol vagyok? - a lány kétségbeesett hangja sem tudta válaszra bírni a fiút, aki próbált nem rá nézni. Mintha itt sem lenne. Shana még pár másodpercig várt a válaszra, ami végül nem kapott meg, ezért dühösen a férfihoz fordult, aki még mindig Shanát nézte, önelégült vigyorral az arcán.
- Hol vagyok? - sziszegte a lány türelmetlenül.
- Elég annyit tudnod, hogy távol az otthonodtól - felelet vidáman a férfi.
- Ne szórakozzon velem! - emelte fel kissé a hangját, s ökölbe szorított kezekkel próbálta visszafogni magát, majd visszafordult Larionhoz: - Mi folyik itt?
Semmi válasz. Shana fel akarta pofozni a fiút, de meggondolta magát. Valamiért nem akart hozzáérni.
- Haza akarok menni - mondta végül Dantenak, aki kuncogni kezdett.
- Haza? Mármint abba az üres lakásba, ahol nem vár rád senki? Miért akarnál haza menni?
- Ki maga? - kérdezte a lány egyre ingerültebben.
„ Honnan a pokolból tudja? Vajon mit árult el neki még Larion? "
- Dante vagyok. Az idő és a tér istene. Ez a világ az én birodalmam. Mit szólsz hozzá? - mondta, majd szélesen elvigyorodott, s az előbbi makulátlan fogsor, most fekete és sárga színben tündökölt. Shana majdnem felsikoltott. Nyelt egyet, majd hátralépett és Larionra pillantott. Egy másodpercre találkozott a tekintetük, de a fiú rögtön elkapta a fejét. Shana szomorúságot olvasott ki a szeméből. De már semmiben sem volt biztos.
Bármennyire is fájt beismernie, megbízott Larionban. Nem tudta, hogy mikor kezdett bízni a fiúban, aki végig a vérét akarta venni, de megtörtént. Tagadhatatlanul és visszafordíthatatlanul. S most elárulta. Idehozta erre a helyre, ahol nem tudja, mégis mi vár rá és még egy rohadt szót nem tud szólni. 
- Mit fognak csinálni velem? - kérdezte végül.
- Először is ... - sóhajtott, majd felemelkedett a székről és a lány elé lépett - Lecsapoljuk az összes véredet.
Shana szíve erősen megdobbant. Szemei kikerekedtek és próbálta nyugtatni magát, sikertelenül. Lábai remegni kezdtek, ahogyan felnézett Dantera, aki egy fejjel magasabb volt nála.
- Ne aggódj - hajolt közelebb a férfi, hogy egyenesen Shana fülébe tudjon suttogni, ujjával pedig végigsimított a lány arccsontján - Az utolsó csepp véredig szeretni foglak.
Shana eltaszította magától a férfit, Larion pedig végre megmozdult. Félig Shana elé állt, hogy eltakarja őt és dühösen Dantera nézett.
A férfi védekezően felemelte a kezét, majd felnevetett:
- Elfejeltettem. Nem érhetek hozzád. Larion megtiltotta - nevetése egyre hangosabb és hangosabb lett, Shana pedig úgy érezte, összeroppan. Egész testében remegett, arcáról pedig jéghideg verejték folyt. Felemelte a kezét, hogy megkapaszkodjon Larion pólójában, de végül meggondolta magát és leengedte. Helyette inkább lábujjhegyre állt és közelebb hajolt a fiú füléhez.
- Ha bármi történik velem ... azt sosem bocsájtom meg neked - sziszegte ingerülten és csak azt bánta, hogy nem láthatja a fiú arckifejezését. De talán nem is érdekli Shana bocsánata. Hisz nekik csak a lány vérére van szükségük.
- Hálásnak kéne lenned neki - foglalta el újra helyét a férfi íróasztala mögött. - Megtiltotta, hogy hozzád érjek és a lehető legfájdalommentesebb módon kell, hogy megöljelek. Pedig én szeretek játszadozni - sóhajtott a férfi, majd hátradőlt. - Már csak azt kell eldöntenem, hogy hogy csináljam. Vágjam el a torkod? Vagy talán gyógyszerezzelek be? Te mit gondolsz, Larion?
A fiú nem válaszolt. Még mindig a lány előtt állt, mereven, miközben izmai megfeszültek. Shana a fiú tarkóját nézte, a néhol göndörödő fekete haját és mélyen beszippantotta a fiú illatát. Fahéj és kávé. Talán most érzi utoljára.
„ Miért nem tudom gyűlölni őt?"
- Szólalj már meg! - suttogta Shana Larionnak. - Tényleg nem akarsz semmit mondani, mielőtt meghalok?
Mosolygott boldogtalanul. Larion teste megrándult. Shana talán már bele is törődött a halálba. Próbálta játéknak felfogni az egészet, hisz hamarosan úgyis vége az életének. Mi értelme lenne kétségbeesetten sikoltozni? Pedig igazából ahhoz lett volna kedve.
Shana szemeibe könnyek szöktek.
- Mondjuk azt, hogy 'sajnálom'? - folytatta a lány, elvékonyult hangján.
- Sajnálom - szólalt meg végül Larion. Hangja lapos volt és érzelemmentes. Shana szíve megdobbant a hang hallatán és mit nem adott volna azért, hogy lássa a fiú arckifejezését. Döbbenten pislogott, majd szomorúan elmosolyodott.
- Mondd úgy, hogy el is higgyem! 
- Csönd legyen! - szólt rájuk végül Dante, véreres szemeit pedig köztük járatta. - Minél előbb szükségem van a lány vérére. Gyengülök.
- Te teremtetted Lariont, igazam van? - lépett ki Shana a fiú mögül, mire az kétségbeesetten a lányra nézett, de ő egy pillantásra sem méltatta. Shana vett egy mély levegőt és minden félelme ellenére Dantehoz sétált. - Hogy csináltad?
Dante egy ideig csak méregette a lányt, kifejezéstelen arccal, majd elvigyorodott.
- Kíváncsi vagy? Esetleg húzni akarod az időt?
- Talán mindkettő - vetett rá egy félmosolyt.
- Rendben van. Megmutatom. De csak azért, hogy ne tudatlanul halj meg - Dante felegyenesedett a széken, majd felemelte a kezét, végül megharapta az egyik ujját, melyből vér kezdett szivárogni. Shana kíváncsian figyelte a történéseket és próbálta elnyomni magában a félelmet, ami miatt az egész teste remegett. Még a hangját is nehezen találta meg.
Dante a tenyerébe csorgatta a saját vérét, mely hirtelen mozogni kezdett és terjeszkedni, majd  alakot öltött a férfi kezében. Egyre nagyobb és nagyobb lett, a színe is megváltozott. Shana rémülten hátralépett és próbálta lenyelni a sikolyát, mikor az undorító vöröses-rózsaszín színű masszából, egy teljesen átlagos csecsemő keletkezett, aki csendesen feküdt a férfi karjaiban. Dante letette a gyermeket a földre, Shana elé, majd hátradőlt a széken és lerázta kezéről a vércseppeket, miközben kíváncsian figyelte Shana arckifejezését. A gyerekből pár másodperc múlva csak egy terebélyes vértócsa maradt, mire Shana undorodva felnyögött.
- Mi a pokol volt ezt? - nyöszörögte elborzadva, torkában pedig gombóc keletkezett.
- Tíz másodpercen belül vért kell kapnia, hogy életképes legyen. Így teremtettem Lariont és mindenki mást - mosolygott a férfi elégedetten.
Shana Larionra pillantott, szemeiben pedig undort és szégyent fedezett fel, miközben fogait csikorgatta.
- A következő gyermekem pedig a te véredet fogja kapni - mondta Dante mély, túlvilági hangon, s ekkor kirobbant a több tonnásnak tűnő ajtó és két fekete ruhás férfi közeledett a lány felé. Shana tudta, hogy őt akarják, tudta, hogy menekülnie kellene, de az előbbi mutatvány annyira felkavarta, hogy mozdulni sem bírt. A két férfi szorosan megragadta Shana karját és vonszolni kezdték kifelé. A lánynak lassacskán visszajött a józan esze és először lassan rángatózni kezdett, majd egyre erőteljesebben. Szíve a torkában dobogott és úgy érezte, hogy rögtön rókázni fog.
- Eresszenek el!! - kiabálta kétségbeesetten és próbált megszabadulni a vasmarkok szorításából, sikertelenül. - Hagyjanak békén!! Azonnal engedjenek el!!
Ekkor átnézett a válla felett és Larionra pillantott. Találkozott a tekintetük, de ekkor egyikük sem kapta el a fejét. Shana látta Larionon, hogy tenni akar valamit, arcára kétségbeesés és félelem ült ki, de mégsem mozdult meg.
- Larion! - kérlelte a fiút, de mielőtt választ kaphatott volna kivezették a szobából és ahogyan az ajtó becsukódott, úgy illant el a lány összes reménye.

10 megjegyzés:

  1. Drága Dorothy! :)

    Most kezdek bele immár harmadjára e levélbe - vagy, aminek akarjul nevezni. Most e pillanatban elég gyatrán nyögöm ki magamból a szavakat. Az egyik oka az, hogy hirtelen annyi mindanivaló lobbant lángra bennem mégis oly' nehezen írom eme szavakat. Soha nem gondoltam volna, hogy találok egz olyan blogot, ami megfelel minden képzeletbeli elvárásomnak. Úgy tűnik meglett, sok blogot olvasok, olvastam, mivel elég sok kritikát alkottam már, de egy történet mindig kitűnik közülük...a tied. Soha nem szoktam agyba - főbe dicsérni sztorikat, de megint megszegem az aranyszabályimat. De szép szavak ellenére se ess át a ló túl oldalára, vili? Na jó felesleges ezt mondanom, mert eddig voltaképpen senkinek sem volt egy rossz szava sem - ne is legyen, mert azt lenyakazom - az általad alkotott történetre, szóval szerintem nem fog a fejedbe szállni a dicsőség, mert akkor már rég elkapattad magad volna.Ez a rész is, mint a többi nagyon tetszett, sőt imádtam minden részletét szőröstül - bőröstül, mint ahogy megszokhattuk tőled most is nagyot alkottál, főleg az a rész tetszett, mikor egy új lényt csinált Dante.
    Larion meg - Hahaha, most végre jól írtam le a nevét- egy akkora seggfej. Shana helyében már rég vétesre vertem volna arcát.
    Azt hiszem tudom mi lesz a vége mindennek...tudom, egyelőre még nem átulom el, majd h tényleg elérkezik, bármennyire is szeretném, hogy ne legyen. Ó kérlek na hagyd abba mindezt, igaz még ha be id fejeznéd rendesen, nekem mégis úgy tűnne, mintha hagytad volna lógni levegőben. Tudom nem sokat tehetek ellene e pár sorral, s tudom nem változtattam a nézőpontodon, én mégis boldog vagyok, hogy kiönhettem mi is nyomja szívem. Még ha hamar abba is hagynád, akkor is ajándékozz meg minket egy újabb irománnyal! :) Megint tűkön üldögélve várom az új részt. :)
    Előre is bocsánatot szeretnék kérni a helyesírási hibákért, mert ez a hülye telefon mellé ír! :)

    xx Sun :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sun!

      Nagyon örülök, hogy ilyen reakciót váltott ki belőled ez a fejezet és ne aggódj, nem fog a fejembe szállni a dicsőség. Igazság szerint sokszor érzem úgy, hogy ez a fejezet nem fog tetszeni senkinek, de mikor ilyen sok és kedves szavakat kapok, mindig megnyugszom és próbálom a következő részt úgy írni, hogy az nekem is teljes mértékben megfeleljen.
      Ha befejeztem a Gént, akkor mindenképpen szeretnék új történetbe kezdeni, természetesen nem azonnal. De az ötlet már megvan, már ki is dolgoztam, már csak meg kell írnom! :)
      Mint mindig, most is rendkívül hálás vagyok a hosszú kommentedért és a sok dicsérő szóért, nagyon boldoggá tettél velük! :)
      Köszönöm, hogy olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!

    Hű, hát nem találok szavakat, erre az egész történetre. Mikor az elején bejelentetted, hogy 'hamarosan itt a történet vége', egy kisebb hiányérzetet, véltem felfedezni magamban. A történeted annyira a szívemhez nőtt, hogy egyszerűen nem tudnám/tudom elengedni. Bár mindannyian tudjuk, hogy akármennyire is szeretnénk, nem fogod folytatni e csodát, de remélem, ha újat kezdesz, minket is beavatsz, hogy ismét egy fergeteges blognak legyünk rendszeres olvasói. Te mutattad meg nekem, most azt, hogy akkor jövünk csak rá, hogy mi mennyire fontos, mikor már-már elveszítsük. Eddig ez nem tudtam felfedezni, de most kiváltotta belőlem. További jó írást, és békés boldog ünnepeket kívánok!
    Fanni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Hihetetlenül jól esnek a szavaid, nem is tudod mennyire. :) Ez nagyon sokat jelent nekem. Mindenképpen akarok kezdeni egy új történetet a Gén után is, nem rögtön, de biztosan írni fogok egyet majd valamikor. :) Előbb szeretnék pár fejezetet előre megírni.
      Köszönöm, hogy olvasol és írsz nekem! Remélem neked is jól teltek az ünnepek! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Kedves Dorothy!

    Hű, te lány, te aztán értesz ahhoz, hogyan kergesd őrültedbe az olvasódat! Imádtam a fejezetet. Dramaturgiailag azt hiszem, tökéletesen adagoltad a megfelelő információkat és a feszültséget, mely nőttön-nőtt bennem az olvasás során. Ellentétes érzelmeim vannak Larionnal kapcsolatban, és azt hiszem, hogy Shana karakterére igazán büszke lehetsz. Én legalábbis büszke vagyok az ő tartására, kiállására. Minden tiszteletem az övé, hogy még most is képes így viselkedni. Dantétől pedig a hideg is kiráz, nagyon hatásos volt ez az egész jelenet azzal, hogy megmutatta, hogyan teremti a "gyermekeit". Talán túlságosan is a happy endek híve vagyok, hogy abban reménykedem, Larionnak van valamilyen terve, és megmenti Shana-t. Hah... nem is tudom, nem szoktam ilyen stílusú történeteket olvasni, mint a Tiéd, de ez üdítően hat unalmas napjaimra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkolsz még előre, és már előre félek a végétől.
    Nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok Neked és családod! Remélem, jól telnek napjaid!

    Ölel, FantasyGirl

    Ui.: Köszönöm a jókívánságot, szerencsére már nem vagyok beteg, csak a torkom rosszalkodik kicsit, de túlélem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Nagyon örülök, hogy ilyen érzéseket váltott ki a fejezet és sikerült feszültséget keltenem. Nem mindig jön össze :D
      Nagyon sokat jelent, hogy megfogott a történet és, hogy mindig hosszasan kifejted nekem a véleményed. Köszönöm szépen, hogy itt vagy, olvasol és írsz nekem. Mindig sokat jelent! :)
      Remélem neked is jól teltek az ünnepek! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Drága Dorothy!
    Mindenki olyan szépen és hosszan kifejtette, hogy mit gondol, én viszont alig tudok valamit mondani. Annyira a hatása alatt vagyok még a résznek, hogy nem találok szavakat. Igyekszem mindig minél később elolvasni a részt, hogy az a következő vasárnap ne legyen olyan messze, mégis egy örökkévalóság, mire megérkezik a rész. Csak annyit szeretnék mondani, hogy zseniálisan írsz, a cselekmény pedig valami elképesztő..
    Mi az hogy hamarosan itt a vége???? :O Még akarjuk ezt a történetet sokáig olvasni!! Kérlek, ne legyen vége!!
    Puszi: Chanel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chanel!

      Én is nagyon megszerettem ezt a történetet, mint mindegyiket, amit írtam és nekem is nehéz elképzelnem, hogy egyszer csak vége lesz. Én is szeretném sokáig írni, de félek, kifogynék az ötletekből :D
      Sokat jelent, hogy ennyire megfogott és, hogy írsz nekem. Boldoggá tettél! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Imádom nagyon a blogod,tök jó!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Destiny!

      Nagyon örülök, hogy megfogott a történet! Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés