Kedves Olvasók!
Sajnálom, hogy csak így eltűntem, de sajnos a gépem felmondta a szolgálatot, ezért bizonytalan ideig nem tudok jelentkezni - most is infón írok. :D
Hibákat kérlek jelezzétek, ha találtok és megpróbálom őket kijavítani! :)
De hálás vagyok a sok feliratkozóért és kommentért és ahogyan tudok, visszatérek. :)
Dorothy Large
Tizenhetedik vércsepp
.........................
Larion dühösen bámult maga elé, úgy érezte, menten szétrobban. Ujjait
görcsös ökölbe szorította és fogait kezdte csikorgatni, majd felpillantott az
ajtóra, mely mögött, nem egészen egy perce tűntek el Shana kérlelő szavai
és kétségbeesett szemei, melyek összeszorították a fiú szívét. Torkát égette az
eget rengető harag, vissza kellett fognia magát, nehogy felüvöltsön. Nem ilyen
befejezésre számított. Úgy gondolta, hogy, el fogja hagyni Shanát, amint Dante
úgy dönt, hogy elég. Az is fájdalmas lett volna mindkettőjüknek, de most, hogy
fel kellett áldoznia a lány Delila szabadságáért, olyan bűntudat és méreg
szorongatta az egész testét, amilyenben még nem volt része. Dante megint
megcsinálta. Elvette tőle azt, aki fontos volt számára. Mert be kellett látnia,
hogy Shana több volt, mint csupán egy újabb áldozat. Igen, annál sokkal több
volt, de hogy pontosan mit is jelentett a lány Larion számára, abban nem volt
biztos. De nem volt más választása. Delila megmentése érdekében találkozott
Shanával, bármit, amit tett, azt Delilaért csinálta.
„ Delila
érdekében csókoltad meg őt? " - hallotta saját hangját valahol
mélyen, mire egész testében megremegett. Nem tudott tisztán gondolkozni, nem
volt képes rá. Azzal vigasztalta magát, hogy hamarosan karjaiba zárhatja
Delilát, végre megcsókolhatja és szeretheti, de ez valahogy mégsem
csillapította dühét.
- Feltétlenül
szükség van a megölésére? - szólalt meg végül Larion, de előre tudta a választ.
Ismerte Dantet, élvezi, ha fájdalmat okozhat.
- Nem. De
most, hogy te is elárultad, a vére még édesebb, mint valaha. Akár tíz évet is
fiatalodhatnék vele - nevetett fel a férfi.
Larion szólásra
nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, kirobbant az ajtó.
Mindketten odakapták a fejüket és legnagyobb meglepetésükre, Shana állt
előttük. Ruháját félig letépték róla, arca egyik fele piroslott, valószínűleg egy
jókora pofontól. A lány hangosan vette a levegőt, haja az arcába lógott, de
látszólag ő észre sem vette.
- Shana ...
? - nyögte Larion erőtlenül és döbbenten, majd előre lépett egyet, a lány
irányába. Shana a fiú felé vette az irányt, nyomában a két őrrel, akik
kétségbeesetten próbálták újra elvonszolni a lányt, de ő végül kicsúszott az
ujjaik közül.
- Mit műveltek,
idióták? - üvöltötte Dante az őröknek, teljesen kikelve magából. - Egy egyszerű
halandó is kifog rajtatok?
A lány
megragadta a fiú pólóját, de ekkor lábai feladták a szolgálatot és a földre
csúszott, még mindig Larion ruháját szorongatva, aki nem volt képes megmozdulni
a döbbenettől, csak nézte a kifulladt, meggyötört lányt. Shana néhány másodperc
múlva felkapta a fejét és felnézett Larionra. Szemeiben könnyek gyűltek, arca
kétségbeesésbe torzult, ajkai szétnyíltak. Szólni akart, de helyette szívszaggatóan
zokogni kezdett. Larion lassan a földre ereszkedett és megfogta a lány mindkét,
a sírástól remegő vállát. Egyikük sem tudott megszólalni.
Dante
leintette az őröket és gúnyos vigyor kíséretében figyelte a jelenetet és abban
reménykedett, hogy Shana vére minden zokogással eltöltött perccel édesebb és
édesebb lesz.
- Segíts,
kérlek! - szipogta végül a lány, fejét gyengéden a fiú mellkasának nyomva.
- Nem tudok.
- Nem akarok meghalni.
Élni akarok! Hosszú évek óta most érzem ezt először és ezt neked köszönhetem.
Kérlek, ne engedd, hogy meghaljak! - zokogta a lány és úgy érezte, eldobta
minden büszkeségét, de egy cseppet sem érdekelte. Most először, rettegett a
halál gondolatától.
Shana biztos
volt benne, hogy Larion nem árulná el őt ilyen aljas módon. Nem tudta, hogyan
volt képes ennyire megbízni benne, mégis úgy érezte, hogy a történet nem
ennyire egyszerű. Nem adná át őt csak úgy, hogy aztán megöljék.
- Menjünk
haza! - mosolygott a fiúra könnyei között, aki komolyan kedzett eljátszani a
gondolattal, hogy mi lenne, ha itt hagyna mindent és mindenkit. De akkor eszébe
jutott Delila és az, hogy mennyi mindent tett meg ezért a napért, a napért,
mikor végre viszontláthatja őt.
- Nem
tehetem - nyögött a fiú.
- Elég
legyen - sóhajtott végül Dante, majd az őrökhöz fordult. - Vigyétek el! De most
ne eresszétek el, bolondok!
Shana szemeibe
újra félelem költözött, miközben Lariont nézte.
- Ne! -
suttogta a lány, majd erősebben kezdte szorítani a fiú ruháját és kérlelve
nézte őt, de látta, hogy mind hiába. Ekkor a fejét a fiú vállára helyezte,
beszívta az illatát és sóhajtott. Közel akarta érezni magához a fiút, mielőtt
meghal. Hamarosan elméje meg formálta a választ, a megoldást, mire Shana
habozás nélkül kimondta. Hisz tudta, hogy többé úgy sem tudná kimondani: - Szeretlek!
Larion mélyfekete
szeme kikerekedett és hirtelen nem bírt levegőt venni. Shana volt az
első, aki valaha is ezt mondta neki, még Delilától sem hallotta soha
ezt a szót, s ahogyan lenézett a lányra, biztos volt benne, hogy ő volt az
első, akinek Shana ezt mondta. A fiú ekkor érezte, hogy végleg
megszakadt a szíve, s mikor felrántották a földről Shanát, tudta, hogy,
muszáj tennie valamit. Feltérdelt és összeszűkült szemekkel nézte az őröket,
akiket könnyedén le tudott volna győzni. Dante nem törődik sokat a
bábjaival, így egyre gyengébbek és gyengébbek lesznek. De mielőtt Larion meg
tudott volna mozdulni, valaki hirtelen belépett a nyitott ajtón. A termet csönd
ölelte körül, a feszültséget szinte vágni lehetett, ahogyan a fiatal nő egyre
közelebb lépkedett Dantehoz. Szőke fürtjei meg-megremegtek, smaragdzöld
szemei csillogtak vastag szempillái alatt, telt ajkai pedig gúnyos mosolyra
fodrozódtak, ahogyan végignézett a jelenlévőkön.
- Delila!
Megérkeztél végül - kiáltott fel vidáman Dante és végignézett a nő vékony
alakján, melyet ügyesen kiemelt a testéhez tapadó, vérvörös ruha, mély
dekoltázzsal az elején.
Az őrök
meghajoltak miután elengedték Shanát, aki a földnek csapódott és jól beütötte a
fejét. Az ütés hatására először mozdulni sem bírt, szédült és szemhéja
elnehezedett, s végül, mikor megpróbált felállni, az egyik őr erősen a hátára
lépett és visszakényszerítette a földre.
- Add meg a
tiszteletet, te csitri! - sziszegte hidegen az egyik.
„
Tiszteletet? Mégis kinek? Ennek a nőnek? "
Shana
Larionra pillantott, aki úgy tűnt, nem hisz a szemének. Ajkai szétnyíltak a
döbbenettől és a nőt bámulta, aki a Delila névre hallgatott. Úgy tűnt, nem tud
szóhoz jutni, sőt még levegőt is elfelejtett venni. Kezei remegtek, majd lassan
felemelkedett a földről és megköszörülte a torkát.
- Delila ...
mi folyik itt? - hangja olyan ártatlan volt, hogy Shana önkéntelenül
elmosolyodott. A nő rápillantott, majd Larionra és szélesen elvigyorodott.
- Örülök,
hogy látlak, Larion. Miért van még itt ez a lány? - mutatott Shanára. - Már rég
hallottnak kéne lennie. Dante?
Delila a
férfira pillantott, aki zavartan megvakarta halántékát.
- Ne aggódj,
már nem kell sokat várnunk.
Shanát
égette a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a nő és mi köze van Larionhoz.
„Van valaki,
akit szeretek és meg kell mentenem.”
Hallotta meg
a fiú hangját, szinte maga mellől, teste pedig megremegett. Kábultan pislogott,
tekintetét pedig a megdöbbent Larion és az ismeretlen nő között járatta.
„ Csak nem ő az?"
Shanában valamiféle ismeretlen érzés lobbant fel, mely
belülről égette, miközben a gyönyörű nőt figyelte, aki leginkább egy angyalra
hasonlított.
„ Az
angyaloknak nincs gyűlölet a szemükben. " - gondolta Shana, szemeivel
pedig egérutat keresett magának, bár tudta, hogy az őr lába a hátán elég nagy
teher számára. Menekülésre esély sincsen, de muszáj megpróbálnia.
- Nem is
örülsz nekem, Larion? - kérdezte gúnyosan Delila. - Megmentettél. Te pedig
együtt halhatsz ezzel a halandóval - mutatott Shanára, majd felnevetett. A nő
szemeiben az őrület szikrája látszott fellobbanni, miközben szép vonásait
eltorzította öblös kacaja. Larion hátrált egy lépést, kábult tekintetét pedig
Delilán tartotta és nem akart hinni a fülének. Átverték, ő pedig szépen
belesétált a csapdába, miközben nem is sejtett semmit.
Ekkor
Shanára pillantott, tekintetük pedig összefonódott. Mindkettejük szemében
ugyanazok az érzések kavarogtak: kétségbeesés, félelem, döbbenet.
A lány
Delilára nézett, ujjait görcsös ökölbe szorította dühében, majd felkiáltott:
- Hé,
ribanc! - a nő odakapta a fejét, majd csodálkozva végigmérte a lányt, aki
lassan felemelte reszkető kezét és habozás nélkül Delilának emelte
középsőujját. Shana arcán merész félmosoly futott végig, a jelenlévők pedig meg
sem tudtak szólalni a döbbenettől. Elsőnek Larion ocsúdott fel és a helyzet
ellenére, hátravetett fejjel felnevetett.
Delila levegőért
kapkodott és nem bírt megszólalni, arca pedig vörössé változott.
- Átkozott
emberlány! - kiáltotta végül dühében. - Hosszú és fájdalmas halálod lesz!
Dante ekkor
Larionhoz fordult:
- Már értem,
hogy mitől különleges ez a halandó - nevetett még ő is.
Az egyik őr
lehajolt a lányhoz és a hajánál fogva felrángatta a földről, Shana pedig
próbált nem hangot adni fájdalmának. A nagytestű férfi egyetlen szó nélkül
pofonvágta a lányt, melynek hangja visszhangot vert a hatalmas teremben. Shana
majdnem elvesztette az eszméletét, amikor az őr a földhöz vágta és végül két
métert csúszott a földön. Próbált felállni, de elvesztette az egyensúlyát és
újra a földön kötött ki.
Delila harsányan
felnevetett.
- Milyen
gyenge! Milyen törékeny! - majd közelebb lépett a lányhoz, leguggolt hozzá és
megfogta az állát, hogy felemelje a fejét. Orrából vér kezdett szivárogni,
homlokán pedig egy rövid, de mély seb éktelenkedett. Shana alig látta maga előtt
a nőt, szemeit elhomályosították a fájdalom keserű könnyei. - A bőröd olyan,
mint a porcelán - mondta halkan, majd szemeivel lassan végigmérte a lányt. -
Vajon ezért érzem azt, hogy össze akarlak törni?
Delila felemelte
a kezét, de mielőtt bármit is tenni tudott volna a lánnyal, Larion máris
ott termett és megakadályozta. Erősen szorította a nő kezét és közel hajolt
hozzá. Arcukat alig pár centiméter választotta el, a fiú összeszűkített szemekkel
nézte őt.
- Mi az,
Larion? - kérdezte remegő hangon, de még mindig vigyorgott. - Meg sem csókolsz?
A fiú ajkai
megremegtek, arca megmerevedett, majd pár pillanat múlva gúnyosan
elmosolyodott.
- Nem neked
tartogatom ezt a csókot - suttogta cinikusan, majd nem túl erősen hasba vágta a
nőt, csak annyira, hogy lebénítsa egy időre. Delila fájdalmában felkiáltott,
majd összerogyott.
Larion gyorsan
megfordult, karjaiba kapta Shanát és minél előbb el akart tűnni az
irodából, Dante kastélyából és erről az egész átkozott helyről.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésEgy ideje nem írtam neked kommentet, rettenetesen el vagyok foglalva az iskolával és minden effajta képződménnyel, szóval bocsánat :) nagyon megfogott ez a rész, szerintem fergetegesre és pörgősre sikeredett, csak úgy görgettem lefelé, mint a villám :) Larion és Delila ugyan váratlan fordulat volt, de remekül szőtted bele a sztoriba. nagyon tetszett, és így tovább!
Üdv,
Shirley
Drága Shirley!
TörlésTermészetesen semmi gond, sajnos az én időm nagy részét is az iskola teszi ki, főleg, hogy rá kell hajtanom erre a nyolcadik félévre. :D
Nagyon örülök, hogy tetszett és, hogy sikerült meglepnem téged.
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem! :)
Puszil,
Dorothy L.
Drága Dorothy!
VálaszTörlésÓ, a várva várt rész és a várva várt fordulat. TeamLarion! <3
Na, de vissza az elejére. Az előző után nem is tudtam, mit gondoljak, mi fog történni, de az biztos, hogy tehetetlen dühvel olvastam, amint Larion csak áll, és vár. Értem én, hogy nem tehet semmit, na de azért! Shana előtt meg megint csak le a kalappal, nem semmi a lány. Rendkívül bátornak gondolom, és bebizonyította, hogy a csajok is tudnak kemények lenni. Márpedig ő az, mert ragaszkodik az élethez. Delila pedig egészen ledöbbentett. Egy ártatlan, csenevész lányra számítottam, aki várja a megmentést, és egy ilyen könyörtelen nőszemélyt kaptunk cserébe. Számomra ez nagy meglepetés volt, úgyhogy imádtam a végén a fordulatot, ami ennek hatására következett be. A vallomást és Larion lépését. Nálam telibe trafált. Nagyon ott volt ez a rész, nem is igazán tudom még összeszedni a gondolataimat. Gratulálok!
Utólag is szeretnék boldog új évet kívánni, remélem, jól fog telni számodra a 2014-es év! Ó, és persze, már alig várom a folytatást!
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl!
TörlésNagyon örülök, hogy sikerült meglepnem téged és, hogy ennyire tetszik Shana karaktere. Én is odáig vagyok érte. :D
Köszönöm szépen minden egyes szavadat, nagyon sokat jelentenek nekem és nagyon boldoggá tettek. :)
Köszönöm a jókívánságokat, én is remélem, hogy sikerekben gazdag lesz az új éved! :)
Puszil,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésÉlvezettel, izgalommal kezdtem bele az olvasásba, mert igazán nem tudtam, mire számíthatok. Az végképp meglepő volt, hogy Delila megjelent, de már az elején éreztem, hogy valami összeesküvés féléről lehet szó az egész mögött. Érződik a temérdek kreativitás. Gratulálok hozzá!:)
Puszi, Cleo
Kedves Cleo!
TörlésÖrülök, hogy sikerült meglepnem téged. :)
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem! Sokat jelent, boldoggá tettél! :)
Puszil,
Dorothy L.
Nagyon jó lett.
VálaszTörlésMár kezdtem azt hinni, hogy Larion mégis hagyja meghalni a lányt. De aztán mégse, meg ott van Delia, aki már elsőre sem lopta be magát a szívembe. Egy egyszerű is utcalány módjára viselkedik, ami persze neki jól áll, de nekem nem tetszik, ezért Shana a befutó női szereplő :D
Remélem hamar lesz új :)
Drága Ildikó!
TörlésNagyon köszönöm a kommented, mindig szeretem tudni, hogy az olvasók mit gondolnak a szereplőkről. :) Örülök, hogy tetszett ez a fejezet is, remélem a következővel sem okozok csalódást! :)
Puszil,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésElőször is! Hú. Nem gondoltam volna, hogy Delila ilyen kegyetlen. Azt gondoltam tényleg fogva tartják és kínozzák, erre elősétál, teljesen egészségesen és sértetlenül. Shana egyre szerethetőbb a számomra, ahogyan Larion is! Szurkolok nekik, hogy megmeneküljenek arról az átkozott helyről. Nagyon örülök, hogy Larion kiáll Shana mellett! Remélem neki tartogatja azt a csókot! ^^ Nagyon várom a következőt! Kérlek siess vele! :)
Ölel
Messo
Kedves Messo!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy kezdesz megbarátkozni a szereplőkkel, igazság szerint és minden karakteremet szeretem, függetlenül attól, hogy jó vagy gonosz. De Delila nekem sem a kedvencem ;)
Próbálok sietni a következő rész megírásával és ha a gépem engedi, fel is teszem.
Köszönöm szépen, hogy írtál nekem és, hogy olvasol! :)
Puszil,
Dorothy L.
Drága, Dorothy!
VálaszTörlésJaj, annyira sajnálom, hogy nem kommenteltem, bár e sok szép szó között, nem hiszem, hogy hiányoltad volna az enyéimet. A szívem megszakad, hogy sejtem hamarosan befejezed a tökéletes - nem túlzok - történetedet. Remélem, ha ezt még abba is hagyod kezdesz, egy új blogod, amit szeretettel osztasz, meg velünk, olvasókkal. A történethez vissza térve: nagy fordulatot vett, mikor Delie ilyen, szemét módon köszönte meg Larionnak, hogy 'kiszabadította'. A kedvenc részem az volt, mikor Larion mondta, hogy: - Nem neked tartogattam ezt a csókot. Már nagyon várom a következő részt. :)
Ölel,
xx Rosalie B.
Kedves Rosalia!
TörlésNekem minden komment nagyon sokat számít, így a tiédnek is nagyon örülök. Biztosan kezdek új történetet, legalábbis tervezem és remélem az is ennyire elnyerni majd a tetszésedet és persze másokét is. :)
Hamarosan új résszel jövök, remélem tetszeni fog.
Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál és írtál! :)
Puszil,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésLátom mindenki jó hosszú sorokat ír de nekem csak ennyi a mondandóm:
Állati jó ez a blog. Egytől egyig imádom a szereplőket:))) Mondjuk Delila egy picikét gonosz:)) Már csak 2 kérdésem van : Mikor lesz új rész ? Ez a történet csak úgy kipattant a fejedből?
Drága Mimi!
TörlésNagyon jól esik, természetesen akkor is, ha csak pár sort írsz nekem. Mindig nagyon örülök a véleményeknek. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a blog és a szereplők.
Az új részeket megpróbálom minél előbb feltenni. Minden történetem általában csak beugrik, de ezt egyszerűen csak elkezdtem írni, úgy, hogy nem is tudtam, hogy mit akarok kezdeni vele. :)
Puszil,
Dorothy L.
Az a bizonyos kínos pillanat amikor valakivel közlöd, hogy "szeretlek" ő meg csak bámul rád.... Imádtam :)
VálaszTörlésKedves Réka!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett és, hogy olvasol! Köszönöm, hogy itt vagy! :)
Ölel,
Dorothy L.