2014. febr. 9.

Epilógus

Epilógus
.........................


Shana pár pillanatig fel sem tudta fogni igazán, hogy mi történik vele. Erős szorítást érzett a dereka körül, látta maga mellett fekete hajtincseit, ahogyan egymásba kapaszkodva ágaskodnak felfelé, mintha csak vissza akarnának térni arra a helyre, ahonnan sikerült elmenekülniük. Könnyűnek érezte magát, szeme előtt pedig a végtelen kék ég terült el, miközben ruháit erősen tépázta a szél. Csak félig volt képes kinyitni a szemét és csak homályosan látott, érzékei mintha eltompultak volna. Mintha csak álmodna.
Aztán mikor felébredt, biztos volt benne, hogy mindketten meg fognak halni. Szemei félelmében kitágultak, száját sikolyra nyitotta, de egy hang sem hagyta el a torkát. Egész testében remegett, gyomra pedig bukfencezni kezdett. Aztán hirtelen valami meleget érzett az arcán és mielőtt észrevette volna, Larion gyengéden letörölte a könnyeit. A lány kétségbeesetten kapott a fiú után, tekintetük pedig összefonódott, miközben zuhantak lefelé. Larion szemei mélyfeketék voltak, pupillája mégis kivehető a hátborzongatóan meleg sötétségből. Shana el akarta szakítani tekintetét a fiúétól, hogy maga alá nézhessen, de mielőtt megtehette volna, Larion finoman eltakarta szemét a tenyerével. Tudta, hogy Shana teljesen elvesztené a fejét, ha látná, hogy egyenesen a földre zuhannak.
Shana aztán valamiféle csobbanást hallott, másodpercekkel később érezte, ahogyan orrába és szájába víz folyik, ő maga pedig teljesen elmerült alatta, de dereka körül még mindig nem szűnt meg a szorítás, sőt, csak még erősebb lett. Tüdeje szinte felrobbant, kezeivel pedig kétségbeesetten kapálózott, hogy minél feljebb kerüljön, egészen a felszínig, sikertelenül. Aztán végül Larion kihúzta a vízből és mindketten köhögni kezdtek, miközben a fiú egy pillanatra sem engedte el a lányt.
- A landolást még mindig gyakorolnom kell - szólalt meg végül Larion, majd elsöpörte a Shana arcára ráragadt vizes tincseket, miközben az még mindig köhécselt.
Shana belevájta körmeit a fiú izmos vállába, mert azt hitte, hogyha nem szorítja elég erősen, a végén még eltűnik, ő maga pedig újra Dante kezei közt találja magát.
- Mi... mi történt? Mit csináltál? - kapkodott levegő után.
- Elmenekültünk.
- Mi?! De... de ha utánunk jönnek? Ha Delila... és Dante...
- Ha ez megtörténne, mindkettőjüket megölném - Larion hangja nyugodt volt és látszólag szórakoztatta Shana aggodalma.
- De... de Larion! Ez nem...
- Minden rendben lesz!
- De...
S Larion Shanába fojtotta mondanivalóját egy hosszú és szenvedélyes csókkal, mire a lány úgy gondolta, hogy történhet bármi, most már édes mindegy. 

* * *

Shana érezte, ahogyan minden vér az arcába szökik, miközben feszülten fészkelődött Larion levendula illatú, fekete Audijában. Ujjait tördelte és a még nedves hajtincseit csavargatta, miközben próbált nem ránézni a fiúra, a mellette lévő ülésen, aki csak az utat bámulta, szája pedig széles mosolyra húzódott. Gondolatai minduntalan vissza ugrottak Dantera és Delilára, mire újra aggódni kezdett, de aztán megjelent előtte a pár perccel ezelőtt lejátszódott dolog képe és mosolyogva kifújta a levegőt. Gyorsan haladtak a lány háza felé, s mikor megérkeztek, Shana előre sietett, míg Larion lassan és némán lépkedett mögötte. A lány magabiztosan sétált a ajtó felé, de mikor azon túl meghallotta, ahogyan valakik beszélgetnek odabent, megtorpant. Larion is hallotta a zajokat, teste megfeszült, kezeit ökölbe szorította és felkészült a támadásra, de mielőtt bármit is tehetett volna, Shana megragadta a kilincset és olyan erővel csapta ki az ajtót, hogy ki is szakadhatott volna a helyéről. Larion pedig csak döbbenten pislogott.
Shana összevont szemöldökkel nézte a két embert maga előtt, dühében pedig fogát csikorgatta, míg ujjait görcsös ökölbe szorította.
- Mit kerestek itt? - sziszegte.
- Shana... - kezdte a rövid, szőke hajú nő, vastag szempilláit rebegtetve, smaragdzöld szemeiből pedig a döbbenetet egy pillanat alatt méreg váltotta fel - Mégis hol voltál az utóbbi három napban? Arra kellett hazajönnünk apáddal, hogy üres a ház és még az iskolában sem tudtak rólad semmit! Már majdnem hívtuk a rendőrséget is! Mégis hogy gondoltad? És ki ez a fiú? - ekkor lábujjhegyre állt és átnézett Shana válla felett, hogy jobban meg tudja vizsgálni magának a még mindig döbbent fiút. - Csak nem vele múlattad az időt, amíg mi halálra aggódtuk magunkat érted?! William, mondj már valamit!
Fordult hátra nagy lendülettel és az asztalnál üldögélő, nyugodtan kávézgató férfira nézett. Fekete haja érzelemmentes szemeibe lógott és úgy nézett a saját lányára, mintha valami idegen lenne, majd belekortyolt a kávéjába, jelezve, hogy nem kíván hozzászólni a témához.
- Nem is értem, hogy gondoltad - folytatta a nő. - Hogy csak úgy lelépsz? Egy üzenet vagy egy hívás nélkül? Tudod ...
-Fogd már be!! - kiabálta Shana, teljesen kikelve magából, mire anyja automatikusan hátralépett, apja pedig felemelte a fejét. - Hónapok óta nem láttatok és nem beszéltünk és még ti akartok kioktatni engem? Ne szórakozzatok velem! Tegyetek meg egy szívességet! Ha nem akartok tudomást venni az egyetlen lányotokról, akkor ne is keressetek engem hónapok után!!
Larion valamiféle büszkeséget érzett magában, miközben Shanát nézte, ahogyan lehajtotta a fejét, haja pedig eltakarta az arcát, míg egész testében remegett a méregtől. Feszült némaság ölelte körül a szobát, Shana várt még pár pillanatot, hogy szülei reagáljanak, azonban ők meg sem bírtak szólalni a döbbenettől. A lány hátat fordított nekik, megragadta Larion kezét és maga után húzta, hogy minél előbb el tudjon tűnni arról a helyről.

* * *

A feldúlt lány hangosan trappolt fel a lépcsőn, egyenesen Larion szobája felé, miközben a fiú kettesével szedte a lépcsőfokokat mögötte. Shana kitárta a ajtót és gondolkodás nélkül belépett a laskásba.
- Nem gondoltam volna rólad, hogy... - mondta fiú, miközben becsukta az ajtót, majd hátrafordult és elakadt a lélegzete. Shana állt előtte, megszabadulva a pólójától, ami végül a földön kötött ki. A lány zavartan járatta szemeit a fiú és a föld között, arca olyan piros lett, akár a paradicsom, kezeit összekulcsolta a háta mögött és Larion arcáról próbált valami érzelmet leolvasni.
A fiú egy pillanatig nem bírt megszólalni, csak végigmérte a lány, újra és újra.
- Még mindig nem értem, hogy miért is hordasz melltartót - mondta végül, miközben próbálta visszatartani a nevetést.
Shana hátralépett, majd dühösen megfordult, hogy felkapja magára a pólóját, de mielőtt lehajolhatott volna, Larion gyorsan mögé került és gyengéden tenyerébe csúsztatta a kezét.
- Biztosan velem akarod? - kérdezte, már sokkal komolyabban és halkabban, miközben egyesével simogatni kezdte a lány ujjait, aki nem mert levegőt venni. Aztán elmosolyodott.
- Csak veled akarom! - ekkor átnézett a válla felett és meg akarta csókolni, de amikor megpillantotta Larion vágytól elködösült szemeit, megtorpant. Olyan érzések játszottak benne, amiktől úgy érezte, hogy menten összeesik és lábai is remegtek. Gyomra furcsán bukfencezni kezdett, gondolatai csak a fiú körül jártak és minden egyes szó, amit ezelőtt ki akarta mondani, most a torkára fagyott. Élvezte, ahogyan a fiú meleg lehelete végigjárja a nyakát és édes illata megtölti az orrát. Larion közelebb hajolt és megnyalta Shana ajkait, mielőtt szerelmes csókban forrtak volna össze.

* * *

Shana kifulladva bámulta a plafont a vékonyka takaró alatt, miközben még mindig a boldogság mámorában úszkált, Larion pedig mosolyogva nézte őt és örült, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle.  A fiú még sosem látott a lány arcán ilyen érzelmeket és biztos volt benne, nem akarja, hogy más is lássa ezt az arckifejezését. Odahajolt a lányhoz és apró csókokkal borította el íves nyakát, mire Shana beletúrt a fiú hajába, így húzva közelebb magához.
- Beszélned kellene velük! - törte meg a csendet Larion, Shana pedig morgott egyet, jelezve, hogy fogja be és folytassa.
De ekkor a fiú hátrahúzódott, de csak annyira, hogy a szemeibe tudjon nézni.
- Komolyan mondtam! Menj!
- Ki akarsz rúgni az ágyadból? - egyenesedett fel Shana, takarót húzva fedetlen mellkasára és felháborodottan nézett a fiúra, szemei pedig végül izmos hasára tévedtek.
- Isten ments! - nevetett Larion. - Menj és beszélj velük! Aztán gyere vissza és szeretkezzünk!
Shana arcát pír borította el, mire elkapta a fejét és zavartan köhécselni kezdett, mire a fiú halkan kuncogott.

* * *

Shana szíve a torkában dobogott. Keze megfagyott a levegőben, ahogyan a kilincs után nyúlt, majd leengedte. Hangosan vette a levegőt, lábait nem bírta rávenni, hogy mozduljanak. Larionnak igaza volt. Nem természetes, ha egy gyerek gyűlöli a szüleit. Nyelt egyet és megfogta a kilincset, de nem volt ereje lenyomni azt. Apróbb neszek szűrődtek ki az ajtó mögül, felismerte szülei hangját és arra gondolt, hogy visszamegy Larionhoz, de akkor eszébe jutott, hogy mit mondana a fiú.
Végigjátszotta a fejében, hogy miket kellett elviselnie és rájött, hogy a szülei nemtörődömsége csak egy apró homokszem azon a hatalmas tengerparton. Gyomra remegett és halvány sejtése sem volt arról, hogy mit fog nekik mondani. Bizonytalan volt, de nem félt. Tartózkodott, de nem esett kétségekbe. Mert tudta, hogy Larion ott van mögötte és ez boldogabbá tette, mint bármi más egész életében. 

VÉGE

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Drága kitartó olvasóim!
Először is sajnálom a késést, de lelkileg is fel kellett készülnöm az utolsó részre. :D
Hálás vagy a rengeteg, szám szerint 90 feliratkozónak, ez nagy szám, el sem tudtam volna képzelni a történet elején, hogy sikerül szert tennem ennyi olvasóra és nem mellesleg 16 310 blog megnyitásra Rengeteg kommentet kaptam a fejezetekhez, amik hihetetlenül boldoggá tettek engem. Ti segítettek, hogy befejezzem ezt a történetet, igazán hálás vagyok mindenkinek, aki szánt időt arra, hogy leírja a véleményét. Ezt mind nektek köszönhetem! 
Nagyon sokat jelent nekem ez a történet, a szereplők és minden, remélem teljesen elégedettek vagytok vele. Kérlek titeket, mondjátok meg őszintén!
Többet vártatok a végére?
Teljesen meg vagytok vele elégedve?
Sokat jelentene és még az is, ha leírnátok az esetleges hibákat, szóismétléseket!
Nem tűnök el a blogvilágból, miután befejeztem ezt a történetet, most inkább a novellás/verses blogomra fogok koncentrálni, ha gondoljátok, kövessetek nyomon ott is: Lélekvándor
Tervezek még történetet írni a közel jövőben, hogy pontosan mikor, azt nem tudom még. Mindenesetre annyit elárulhatok, hogy a címe: Egy gyilkos szeretője
Remélem az is annyira tetszeni fog nektek, mint a Gén!
Facebookon és e-mailen elértek, ha kérdezni szeretnétek valamit, vagy ha egyszerűen csak beszélgetnétek!
Nem tudom elégszer megköszönni azt, amit értem tettetek, nagyon szerettem írni Shana és Larion történetét és remélem ti is úgy megszerettétek őket, mint én és azt is, hogy a GÉN annyi örömet szerzett nektek, mint nekem! :)

Dorothy Large


21 megjegyzés:

  1. Tökéletes befejezés egy tökéletes bloghoz! <3 én csak ennyit tudok mondani :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Florianna!

      Nagyon örülök, hogy tetszett a befejezés, hálás vagyok a véleményedért! :) Köszönöm szépen, hogy kitartottál a történet mellett!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Drága egyetlen Dorothy!

    Mikor megláttam, hogy epilógus görcsbe rándult a gyomrom. A szívem megszakad, hogy többet nem fogok hallani Shanaról és Larionról. Olyan, mintha itt játszódott volna le előttem ez az egész történet. A Gén, már a mindennapjaim részevé vált. Meghatódva olvastam a soraidat. Még nem tudom elengedni a Gént, még nem. A szereplők mintha a testvéreim lennének. Sajnos búcsút kell, hogy vegyek tőlük, de a szívemben örökké megmaradnak. Amit Neked köszönhetek. Bár tudom, most Neked is nehéz lesz elengedni a Gént, de már
    lélegzet visszafolytva várom az Egy gyilkos szeretőjét. Remélem hamarosan el is kezded, és egy újabb fergeteges történetet olvashatunk tőled. Remélem mindig mosolyt csaltam arcodra mikor kommenteltem, mert én mindig vigyorogva olvastam az újabb részt. Remélem nem untattalak ezzel a kis regénnyel.

    Ölel,
    xx Honey

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Honey!

      Örülök, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőled a tudat, hogy vége a történetnek. Nagyon boldog vagyok, hogy így érzel, hogy megszeretted a szereplőket, a történetet és, hogy nehezen tudod elengedni őket. Igen, nekem is nagyon furcsa, hogy már nem kell agyalnom a cselekményen és a szereplőkön, de boldog vagyok, hogy sikerült befejeznem. Én is nagyon várom, hogy publikáljam az új történetet, remélem az is sokak tetszését el fogja nyerni!
      Egyáltalán nem untattál, teljesen meghatódtam a soraidon, boldoggá tettél! Köszönöm neked, hogy kitartottál a történet mellett! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Drága, egyetlen Dorothy!

    Én szerettem volna lenni az első kommentelő, de hatalmas bánatomra lecsúsztam róla, mivel túlságosan lassú vagyok.
    "Epilógus" mikor megpillantottam ezt az aprócska szót-szavat (sosem tudom hogy a helyes) elállt a lélegzetem. Nem számítottam erre, nagyon nem. Miközben olvastam a sorokat rengeteg érzelem szabadult fel bennem, mert igen te képes vagy erre, hogy hol mosolyogva, hol pedig meghatódva meredjünk a képernyőre. Nem sokszor jutottam el odáig, hogy megjegyzést írjak egy-egy fejezet alá, ez kár, mivel igazán megérdemled a szép szavakat, s mert ilyen hihetetlen történettel talán sosem találkozom újra.
    Szerintem ez egy tökéletesen kitervelt, elképzelt sztori, amit ennél gyönyörűbben már nem is lehetett volna megírni/megvalósítani.
    Mindkét főszereplőnek nehezére esett bevallani saját magának, hogy igenis vonzódik a másikhoz, mert jobban féltették a büszkeségüket, így inkább nem mutatták ki az érzelmeiket, bár néha egészen véletlenül mégis adtak egy-egy apró jelet egymásnak, így érthetővé vált a kettejük ügye. Türelmesnek kellett lenniük, míg végül egyenesbe jött a kapcsolatuk, de végül minden jóra fordult, a lehető legjobbra. Imádtam a blog minden egyes mondatát, eszméletlen. Nem egy tipikus, hétköznapi alkotás, hanem a lehető legkülönlegesebb, amilyennel még nem volt alkalmam találkozni. Bevallom őszintén rettenetesen féltem a befejezéstől, de igazából épp jókor jött, s szebb lett, mint amit valaha elképzeltem volna. Köszönöm, hogy elolvashattam a regényedet, azt határozottan kijelenthetem, hogy sosem fogom elfelejteni, valamint biztos vagyok benne, hogy egyszer újból elkezdem ezt az egészet, s nekilátok a blog elolvasásának, mert képtelenség megunni, s betelni vele. Le a kalappal előtted, de tényleg! :)
    Mikor egy dolog lezárul rendszer szerint elkezdődik valami más, valami új, jelen esetben egy blog, amit már tűkön ülve várok. Számíthatsz rám ugyanúgy, ott is! :)

    Sok-sok ölelés, és millió puszi, Briana T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Briana!

      Örülök, hogy ilyen reakciót váltott ki belőled az epilógus, már az is, hogy csak megláttad. Nagyon örülök, hogy tetszett és habár a tökéletestől messze van, boldoggá tesz, hogy te mégis így gondolod. Végig mosolyogtam a szavaidat, annyira meghatódtam tőlük, mindig sokat jelentenek!
      Köszönöm, hogy végig türelmes voltál és végig olvastad a történetet, hogy írtál nekem és hálás vagyok a gyönyörű szavaidért! :)
      Remélem a következő történettel sem okozok neked csalódást és azt is, hogy ugyanúgy el fogja nyerni a tetszésedet, akár csak a Gén.

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Drága Dorothy!

    Én személy szerint teljesen meg vagyok elégedve, sőt, annál is jobban. Nem egészen azt kaptam, amit gondoltam, hanem sokkal jobbat! Nekem mindig is nagy örömöt okozott a történet, és köszönöm, hogy megírtad. Követni foglak más blogjaidon is!
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cleo!

      Örülök, hogy meg vagy elégedve a végével, nagyon féltem, hogy esetleg kevésnek tartjátok majd, de úgy tűnik, nem így van. Én köszönöm, hogy végig velem voltál, amíg írtam és, hogy türelmesen végigolvastad. Nagyon sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Drága Dorothy!

    Először is, 'Te jó Ég!' Amikor megláttam, azt a szót, hogy Epilógus, szemeim elkerekedtek és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy vége. Mindenesetre a történet nagyon jól ért véget. Őszintén szólva nem számítottam semmire, talán még arra sem, hogy ilyen hamar vége szakad ennek a csodálatos blognak! A szereplők teljesen rokonszenvessé váltak, ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem bírtam Shanát. Larion hihetetlenül cuki lett, imádtam az egész történetet! Biztos, hogy a következő blogodat is olvasni fogom. :)
    Ölel
    Messo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Messo!

      Boldog vagyok, hogy az utolsó szavak is elnyerték a tetszésedet és annak is, hogy megszeretted a szereplőket, annak ellenére, hogy Shana az elején nem volt neked szimpatikus. Nagyon örülök, hogy tetszett a Gén, köszönöm, hogy itt voltál velem, olvastál és, hogy írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Kedves Dorothy!

    Számomra egy élmény volt olvasni a GÉNt, mertúj volt, egyedi volt és mindig meglepő fordulatokban bővelkedett. Sosem tudtam mire számítsak, milyen csavarok lesznek benne. Ezt a sötét, fantasy világot pedig nem sokan merték volna bevállalni. Bátor, kreatív és nagyon tehetséges bloggerina vagy! Kívánom, hogy további ilyen sikereid legyenek az írás terén, mert megérdemled!
    Én teljesen elégedett vagyok a történetre. A befejezésre sem tudtam, hogy mit várjak, de örülök, hogy minden szálak elvarrtál, gondoltál a részletekre is, és még így is sikerült meglepned minket. Annak pedig az én happy end pároló szívem még inkább örül, hogy Shana és Larion egymáséi lettek, és a történetüket végül is boldogan zártad le. Olyan érzés ez, mint mikor jó érzéssel csuksz be egy elolvasott könyvet Nagyon tetszett! Köszönöm, hogy olvashattalak! További minden jót!

    Ölel, FAntasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Nagyon boldog vagyok, hogy egyedinek és fordulatosnak érezted a történetet. Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat és a jó kívánságaidat, hasonló sikereket kívánok neked is.
      Örülök, hogy nem okoztam csalódást és, hogy meg vagy elégedve a történettel és az utolsó sorokkal is.
      Nagyon köszönöm, hogy végig itt voltál velem, hogy türelmes voltál és végig olvastad a Gént és, hogy írtál nekem. Nagyon sokat jelent nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Drága Dorothy!

    Eddig még egyszer sem írtam Neked kommentet, de végig csendes figyelője voltam a blognak. Azért feliratkozni, feliratkoztam még az elején.
    Úgy éreztem, itt az ideje, hogy elmondjam, mit gondolok erről a történetről, és mi mindent jelent.
    Kezdjük, oké? Megmondom őszintén, nehéz, de tényleg. Tegnap olvastam el először az Epilógust, majd ma (pontosabban két perccel ezelőtt) újra neki ültem. Kellett ez a ráadás átolvasás, hogy felfogjam, itt a vége (... fuss el véle).
    Imádtam Shana-t, Larion-t, a kettejük érdekes kapcsolatát, a világot, és a lényeket, amiket megalkottál. Nem hiszem, hogy rajtad kívül másnak is eszébe jutott volna egy ilyen alapsztori, le a kalappal előtted, kicsit meg is leptél, bár nem tudom, mire számítottam, a Lélekvándoron, és a Tánc a túlvilággal blogodon már megmutattad, mennyire kreatív vagy, és mekkora fantáziád van.
    A fogalmazásodért oda, meg vissza vagyok, felnézek rád, nem is kicsit. A stílus, amit képviselsz a blogspot-on, nagyon egyedi. Más, mint a többi.
    Sokat jelentett ez a történet, és azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így. Végig itt voltam, és csendesen, halkan vártam az új részeket. Bár, ha őszinte akarok lenni (már pedig az akarok lenni) el kell árulnom, hogy volt egy időszak, mikor nem olvastam, és kihagytam két-három részt, mivel nem voltam olyan hangulatba, mivel szerintem ehhez a történethez kell egyfajta hangulat, de akkor, abban a fázisomban, egy blogot sem olvastam, szóval ne vedd zokon! Viszont ezek után behoztam a lemaradásomat, újra rendszeres követője lettem a blognak.
    Nagyon nehéz szavakba önteni, mit éreztem, mikor megláttam az Epilógust. Szomorú voltam, hogy itt a vége, de mégis meg voltam elégedve a résszel. Nálam az epilógus nagyon kényes téma, sosem szoktam szeretni őket, de ezért oda voltam. Tökéletes véget adtál a történetnek, a szálakat nagyon jól elvarrtad, az egész tökéletes!
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk Shana és Larion történetét, és hogy olvasója lehettem a blogodnak!
    Várom az Egy gyilkos szeretője c. blogod érkezését!

    x; Chanel B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chanel!

      Természetesen nem gond, hogy nem írtál, már a feliratkozásodnak is nagyon örültem és ennek a 'regényszerű' kommentednek is. :D
      Örülök, hogy sikerült meglepnem téged és annak is, hogy ismered minkét blogomat és olvasod is őket.
      Nagyon sajnálom, hogy nem tudok neked mit írni, mikor te ilyen hosszú szöveggel örvendeztettél meg. Nem tudom eléggé ragozni, hogy mennyire jól esik és, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert türelmesen végigolvastad a Gént, hogy írtál nekem. Nagyon remélem, hogy a jövőben sem okozok neked csalódást és, hogy az írásaim ugyanúgy elnyerik a tetszésedet, mint ahogyan a Gén!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. Drága Dorothy!
    Talán csak kétszer-háromszor írtam neked kommentet, amit szégyenlek, hiszen lusta vagyok, pedig megérdemeltél volna minden rész alá egy regényt! Ez volt a kedvenc blogom, az, amit sosem halasztgattam, hogy majd később elolvasom. Mindig azonnal megnyitottam, és faltam a sorokat. Szomorú, hogy nincs több vércsepp, nagyon fog hiányozni a blog, de vigasztal a tudat, hogy nem tűnsz el, és olvashatjuk tőled az Egy gyilkos szeretőjét! Viszont szerintem pont jó helyen hagytad abba, és méltó volt a befejezés a történethez. Jó, hogy nem húztad-nyúztad addig, amíg már unalmassá válik, hanem volt egy íve a történetnek, eleje, bonyodalmai és egy nagyszerű csattanóval zárult! Azért is imádtam a történeted, az izgalmassága mellett, hogy annyira különlegesen más a világmeglátásod, mint bárkinek. Te a karaktereket, és az átlagos dolgokat egy olyan színben tudod lefesteni, amilyenben még nem igazán láthattuk! Ezért imádom a műveidet, a verseidet többek között, mert annyira új, és egyedi a stílusa, a témája...
    A megdöbbentő pedig az, hogy mint valami profi író, törekedtél a jellemfejlődésre, meg minden ilyesmire, ami a bloggervilágban nagyon ritka!
    Nem is tudom, hogy mit írhatnék még, pedig nagyon szeretnék! Köszönöm, hogy megírtad, hogy olvashattam, és már epekedve várom az Egy gyilkos szeretőjét!
    Ölel, Leona G. <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Leona!

      Természetesen nem gond, minden egyes hozzászólásodnak örültem és annak is, hogy kedvenc blogoddá nőtte ki magát az enyém. Ez nagyon sokat jelent. Boldog vagyok, hogy hiányozni fog a történet, - nekem is furcsa lesz nélküle - és annak is, hogy szerintem jó helyen hagytam abba. :)
      Köszönöm szépen a kommentedet, nagyon hálás vagyok minden egyes gyönyörű szavadért, boldoggá tettél velük. Köszönöm, hogy türelmesen végigolvastad a Gént és remélem, hogy a következő történetemmel sem fogok csalódást okozni neked! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  9. Kedves Dorothy!
    Ne haragudj, hogy csak így megkésve, de én is itt vagyok, mint mindig!
    Őszintén, szerintem fantasztikus befejezés lett, nem egy túl-csöpögős. nyáladzós izé, hanem minden szava remek az utolsó pontig :) Az egyész történet nagyon egyedi volt, olyan Dorothy-s, és alig várom hogy megint egy ilyen hosszabb lélegzetvételű történetet olvashassak tőled! Addig is, a Lélekvándort is figyelem, mint mindig, de hadd gratuláljak az egész bloghoz még egyszer! Nagyszerű történet volt, megszerettem a szereplőidet, hiszen szerijtem mindannyian kivételesek, a fogalmazásodat, és az egészet. Hiányozni fog, megmondom őszintén, ugyanis a Gén mindig hozzátartozott a hetemhez.
    Puszillak és sok sikert neked az írás terén!
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shirley!

      Természetesen nem haragszom, hiszen minden fejezetnél ott voltál velem és írtál nekem, ami nagyon sokat jelent.
      Nagyon örülök, hogy tetszett a vége, mind az utolsó sorig és én is nagyon várom már, hogy elkezdjek egy új történetet, de biztos, hogy az még várat magára. Még ki kell "hevernem" a Gént. :D
      Köszönöm szépen, hogy végig írtál nekem és, hogy türelmesen végigolvastad a történetet. Remélem a jövőben sem okozok csalódást. Hasonló sikereket kívánok neked! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  10. Drága Dorothy!

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn írok, de most szeretném bepótolni pár mondattal. Maga a történet alapja érdekes volt, mindig tudtál valami újat mutatni. Nem szeretnék túl sok mindent írni, csak annyit, hogy büszke lehetsz magadra, jó történetet alkottál! Egyébként a szereplőket valahogy úgy képzeltem el!

    U.I.: Várom az új történetedet!

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Nagyon örülök, hogy írtál és az is nagyon boldoggá tesz, hogy tetszett a történet. Köszönöm szépen, hogy végig itt voltál, olvastál és írtál nekem, nagyon sokat jelent! Remélem a továbbiakban sem okozok neked csalódást!:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  11. thanks to DR AKHERE WHO HELPED ME IN WINNING MY EX HUSBAND WHO RESIDE IN USA BACK TO ME AND I AM VERY GRATEFUL FOR HIS HELP TO ME AND MY FAMILY BECAUSE HE IS NOW LOVING AND CARING AND HE NOW SPEND TIME WITH ME AND MY KIDS THE WAY THAT I WANT IT TO BE AND THANKS TO YOU DR AKHERE FOR HELPING ME AT THE TIME I NEEDED YOU AND SHOULD USE NEED HIS HELP KINDLY CONTACT HIM VIA EMAIL AKHERETEMPLE@GMAIL.COM

    VálaszTörlés