2013. nov. 16.

Tizenegyedik vércsepp

Kedves Olvasók!
Nagyon sajnálom a hosszadalmas késést, de a jegyeim egyre rosszabbak - ami nem túl jó nyolcadikban - és a központi felvételire is sokat kell gyakorolnom. Nem akartam összekaparni ezt a részt, hiszen nem akarok írni egy elkapkodott, rossz történetet, és gondolom, ti sem akartok olyat olvasni.
A hibákat nyugodtan jelezzétek! :)
Dorothy Large

Tizenegyedik vércsepp
.........................

Shanának több halálközeli élménye volt, mint egy átlagos embernek egész életében. Pedig a lány még a felnőttkort, a bűvös tizennyolcat sem érte meg. S minden magában tartott könnycsepp súlyként helyezkedett rá a már magányban megedzett lelkére. Mégis úgy érezte, hogy már csak egy hajszál választja el attól, hogy végleg megőrüljön. Shana szavakba akarta önteni az elméjében kiéleződő szavakat, kimondani, hogy ajkairól a mondatok elérjék a világot. Az sem zavarta volna, ha hangját csupán az éjszaka, a kövér hold alakja vagy a csillagok hallják meg, de amit kinyitotta a száját, hangja a torkára fagyott, szemeibe pedig könny szökött. Ekkor feladta és újra a gondolataiba temetkezett, amiket csak ő hallhat. A lány attól félt, hogy rajta kívül senkit sem érnek el a gondolatai és, hogy senki sem értené meg a kósza szavait. Ezért nem is próbálkozott soha, hogy megértesse magát az emberekkel.
Ahogyan Larion autója nagy morgással elhagyta a környéket, Shana megfáradtan belépett a lakásba, ami a késő délutáni félhomályba kapaszkodott. Sötét tekintetét végigfuttatta a rideg helyen, majd a szobája felé vette az irányt és cipőstül belevetette magát a paplanok közé. Szemeit lehunyta, fejét pedig kényelmesen elhelyezte a párnán, melyen pókhálóként terült szét hollófekete haja. Próbálta kiüríteni a gondolatait, elfelejteni mindent, ami ebben az egy napban történt. Shana túl unalmasnak találta a mindennapjait, amit egyenesen gyűlölt. De amint Larion belépett az életébe, visszakívánkozott abba az unalmas és monoton világba, mely biztonságot és nyugalmat biztosított neki.
„Van valaki, akit szeretek és meg kell mentenem.”
Shana szemei hirtelen és automatikusan pattantak fel, szíve pedig szaporán verni kezdett. A lány úgy érezte, hogy ég az arca és alig kap levegőt. Gyorsan felült, oxigén után kapkodva, majd felhúzta a térdét a mellkasához és lassan ráhajtotta a fejét.

* * *

Shana szórakozottan hallgatta Mr. Armstrongot a következő nap, ahogyan próbálta diákjai fejébe verni az akkori anyagot. Kezével kitámasztotta a fejét, szemeivel pedig előre bámult és lassan pislogott. Olyan gyengének érezte magát, miután a Death Jaguaros este után a macskajaj kínozta. 
Aztán minden felgyorsult. Az ajtó kivágódott, a reggeli napfény pedig szinte bearanyozta Xerxes borostás arcát és vérszomjas szemeit. Mindenki pislogva nézett az ajtóra, csak Larion és Shana rúgták ki maguk alól a széket, szinte egyszerre.
Mr. Armstrong, kezében egy csonka krétával, egész testével az ajtó felé fordult, de megszólalni már nem tudott. Szája tátva maradt, arcáról pedig csak a döbbenetet lehetett leolvasni, mikor a feje elvált a testétől és több, mint két métert gurult, míg a falnak ütközött. A teste még pár másodperig ugyanabban a szögben állt, majd összerogyott, halott ujjai közül pedig kicsúszott a kréta. Az ablakon beáramló nap fényében megcsillogott az osztályfőnök vöröslő vére a falakon és a földön.
Három lány szinte egy emberként sikított fel, egy hosszú, szőke hajú pedig felállt és hátrálni kezdett. Xerxes rápillantott, mire a lány lábai leszakadtak és a földnek ütköztek. Fület tépő sikoly tőrt fel az áldozat torkából, fájdalommal és szenvedéssel teli arcán pedig patakoztak a könnyek. Hangosan segítségért kiáltott, mielőtt elvérzett volna, s hangja örökre a torkán ragadt. Halott és üveges szemeivel a plafont nézte, tekintete pedig egyre nyugodtabb és nyugodtabb lett, míg végül teljesen kisimult. Csak a könnyei adtak bizonyítékot fájdalmára, melyek az arcán csillogtak.
A diákok egymás után álltak fel. Némelyik felkiáltott, de volt olyan is aki sokkos állapotban összerogyott és néma sírásba kezdett, míg maga elé bámult. Egy fiú inkább kivetette magát az ablakon, mintsem, hogy ilyen halált kelljen halnia. Egy hangos kiáltás szállt a fiútól, majd egy tompa puffanással el is hallgatott.
Shana megrökönyödve bámulta a férfit. Egész testében reszketett, úgy tűnt, lábai felmondják a szolgálatot, ezért megkapaszkodott padja szélében. Mikor észrevette, hogy nem vesz levegőt, gyorsan oxigén után kapkodott, majd remegve Larionra pillantott, akit nem talált a helyén. Shanába ekkor költözött végleg a rettegés. Jéghideg verejték pergett le az arcán, míg egy újabb osztálytársát vágták a falhoz, majd az vért kezdett hányni. A lány alatt hirtelen sárgás árnyalatú tócsa keletkezett, majd zokogni kezdett. Ahogyan a többiek is.
Xerxes szemei megvillantak, akár a vadászé, ki elejtette a védtelen prédát, ami csak vergődni tud a csapdájában, majd szép lassan feladja és elfogadja a halált. Arcát elfordította áldozatairól, majd Shanára nézett, aki majdnem összerogyott. Hátrálni kezdett, egészen az ablakhoz. Ő is az ugrás lehetőségén gondolkozott.
Halk, fájdalmas és gyászos nyögések közepette, Xerxes ajkai szavakat kezdtek formálni, melyeket Shanához intézett. A lány szemei elkerekedtek, kezeit összeszorította, szemeit lehunyta és felordított:
- LARION!!
Pár másodperc múlva, valaki durván megfogta Shana vállát. A lány biztos volt benne, hogy Xerxes akarja megölni, hát hagyta magát. Onnan úgy sem volt menekvés. Kinyitotta szemeit, hogy gyilkosára nézhessen, de a vérszomjas, borostyán tekintet helyett, egy mély, fekete szempár nézett vissza rá. Testét elöntötte a döbbenet és a megkönnyebbülés, mégsem volt képes tenni semmit.
- Ne ijedj meg! - suttogta alig hallhatóan a fiú, majd erős karjai közé fogta a lányt és kivetette magukat az ablakon. Az üvegcserepek felsértették a fiú karját és elszakították Shana ruháit.
A lány nem tudta felfogni mi történik, még a szemét sem bírta becsukni. Látta, hogy egyre gyorsabban közelítenek a föld felé. Szaporán kezdte venni a levegőt, Larion pedig gyorsan eltakarta a szemét. Tizedmásodperc alatt a földhöz csapódtak, Larion pedig halkan felnyögött.
Shana egy pillanatig azt hitte, hogy halott. Aztán remegve felpillantott és látta a fiú ismerős félmosolyát és halványan elmosolyodott, szemeiből mégis folytak a keserű, kövér könnyek.

* * *

- Fel tudsz állni? - kérdezte gyorsan Larion. Nem várta meg a választ, lassan felhúzta Shanát a földről és vonszolni kezdte maga után. - Siess!
A lány szemei a fiún pihentek, aki kivetette magát az ablakon. Arca a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, kezei lehetetlen pózban álltak, feje alatt pedig egy jókora, csillogó vértócsa keletkezett.
- Ne nézz oda! - szólt neki Larion, de Shana meg sem hallotta. A fiú gyorsan behúzta az iskolába, tekintetét pedig az ajtókon legeltette.
- Tudsz futni? - kérdezte Shanától, aki egy halk 'talán'-nal válaszolt. Larionnak ez elég volt. Rohanni kezdtek, a fiú nem engedte el a lány kezét, sőt, egyre jobban szorította azt. Befordultak a következő folyosóra, ahol egy tanár ült a fehér falnál, vére pedig hosszasan felkenődött rá. A férfi szemeiben fájdalom lakozott, szája gyötrelmes kiáltásra nyílt. Larion elhúzta onnan Shanát.
Pár perc néma futás után, a fiú megtorpant, Shana pedig majdnem belé ütközött. Egy szürke ajtó előtt álltak, melyre kövér betűkkel rá volt írva, hogy: 'SZERTÁR'
Larion belökte az ajtót, majd leültette Shanát egy egyszerű, szakadt matracra a félhomályban. Leguggolt hozzá, hogy a szemébe nézhessen, majd megszólalt:
- Maradj itt, oké? Ne menj el innen!
- Itt akarsz hagyni? - kérdezte erőtlenül Shana, nedves szemeivel a fiút fürkészte. Larion arca fagyos volt, ajkai viszont meg-megremegtek.
- Vissza jövök érted! 
- Nem! Nem mehetsz el! - a lány megpróbált felállni, mire a fiú gyengéden, de magabiztosan visszalökte. - Ne menj el!
- Várj meg itt! - mondta halkan, majd kiment és becsukta az ajtót. Shana magára maradt a sötétben, testét újra rázni kezdte a félelem. Újra és újra Larion nevét suttogta, míg maga elé bámult a semmibe.

14 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!
    Egyszerűen imádom a blogodat, nagyszerűen írsz.
    Már, most várom a következő részt.
    Siess vele:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Ez nagyon sokat jelent nekem, örülök neki. Köszönöm, hogy újból itt voltál és, hogy írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!
    Most találtam a blogodra és meg kell hogy mondjam... LE vagyok nyűgözve! Szeretek olvasni, beleélem magam a karakterekbe, de kevés ilyen blogot/könyvet olvastam még. :)
    Kíváncsian várom a következő részt, remélem hamar hozod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fancsika!

      Ennek nagyon örülök, sokat jelent nekem, hogy ennyire megfogott a történet. Próbálok nem késni a következő résszel, remélem azzal sem okozok csalódást! :)
      Köszönöm szépen, hogy írtál nekem.

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Kedves Dorothy!
    Ez a blog annyira szuper még soha nem olvastam ennyire jó blogot!:DD Már a fejezetek neveiből tudtam, hogy ez a nekem való blog. Nagyon jó!:))) Hozd hamar a következőt!
    Xxx Mimi :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mimi!

      Nagyon örülök, hogy megfogott a történet, sokat jelent nekem. Próbálok nem késni a következő fejezettel, remélem az is elnyeri a tetszésedet! Köszönöm szépen, hogy írtál nekem!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!

    Te jó ég!!!!!!!!!! Hihetetlen!!! Imádom!!! Zseniális vagy!!! Fél órája kezdtem el és teljesen beleszerettem a történetbe!! ^.^
    Nagyon várom a kövit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andy!

      Nagyon boldoggá tettél, komolyan. Sokat jelent ez nekem! :) Köszönöm szépen, hogy itt voltál és, hogy írtál nekem. Hálás vagyok! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Imádtam ennek a fejezetnek minden pillanatát, nagyon jól sikerült. Nem is tudok egyetlen egy rossz szót sem írni róla. A fogalmazásod gyönyörű, ahogy a történet is nagyon jó. Kíváncsian várom a folytatást!
    Puszil,
    Jenna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jenna!

      Nagyon örülök, hogy ismét sikerült elnyernem a tetszésedet, remélem ez a jövőben sem fog változni. Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és, hogy írtál nekem! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Dorothy,
    ez szuper lett! A sztori remek és fordulatos - ezt minden alkalommal elmondom, de nem tudom kihagyni :) - és magával ragadó. Ahhoz képest, hogy nem egy vidám rész lett, nagyon-nagyon tetszett. Így tovább!

    Puszi
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shirley!

      Nagyon örülök neki minden alkalommal, mikor elmondod. Sokat jelent nekem, hogy elnyertem a tetszésedet. Köszönöm neked újra, hogy itt vagy, olvasol és írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Erre még a fantasztikus szó is kevés. :)
    Egyszerűen fenomenális. Tökéletes az írás , a szókincs , minden .
    A barátnőm tegnap mutatta meg és már az első vércseppnél beleszerettem.
    Kérlek siess a következővel. :) :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szintia!

      Köszöntelek a blogon, nagyon örülök, hogy megfogott a történet és, hogy ideáig elolvastad. Köszönöm szépen, hogy szántál időt a blogra és arra, hogy írj nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés