2013. nov. 30.

Tizenharmadik vércsepp

Kedves Olvasók!
Nagyon hálás vagyok a sok kommentért és pipálásért, nem is tudjátok mennyire.
Plusz egy bejelenteni való. Nem tudom, kire hogy fog ez hatni, vagy mennyire érdekli, de úgy döntöttem, hogy mostantól vasárnaponként hozom a fejezeteket. Az ok pedig, hogy sokkal több időm lenne a részekre és kényelmesebb is lenne. 
A tizenharmadik vércseppről pedig csak annyit, hogy megpróbáltam hosszabbra írni, mint az előzőt, azt hiszem sikerült is. Persze, aki hosszabb fejezetekre vágyik, az nyugodtan írhat nekem.
A hibákat pedig - mint mindig - most is nyugodtan jelezzétek! Remélem nem okozok csalódást! :)
Dorothy Large

Tizenharmadik vércsepp
.........................

Xerxesnek természetesen nem kellett sok idő, hogy megtalálja a lányt. Míg Shanának a rozoga épület falával is meggyűlt a baja, addig a férfi nemes egyszerűséggel kitépte az elhagyatott iskola ajtaját, a gerendákat pedig a falhoz vágta, mire az épület fájdalmasan nyikorogni kezdett. Szemében megcsillant a méreg és a kegyetlenség szikrája, s ahogyan egyre beljebb haladt, hatalmas lánggá nőtte ki magát. Ujjait görcsös ökölbe szorította és hangosan vicsorgott, ahogyan szemeivel lázasan kereste a lányt a félhomályban. Shana próbálta magát annyira összehúzni, amennyire csak képes rá, fél szemmel pedig a férfi mozdulatait követte. Szíve őrülten verte a mellkasát, nyirkos tenyerét pedig a szájára tapasztotta, hogy magába fojtsa hangos lélegzetvételeit. Másik kezében szorosan tartotta a rozsdás vasrudat, habár ő is tisztában volt vele, hogy nem sok esélye lenne Xerxes ellen. Shana fülében csupán a férfi hangos morgása verte fel a csendet, torkát pedig egyre jobban égette feltörekvő sikolya. 
A következő pillanatban Xerxes elfordította a fejét és egyenesen a lány kikerekedett, rémült szemeibe bámult, arcára pedig vérszomjas vigyor ült ki.
A férfi odalépett a lány elé, s egy kézzel arrébb lökte a padot, ami nagy erővel a falnak csapódott. Shana habozás nélkül felállt és rohanni kezdett, de a férfi a hajától fogva visszarántotta, a lány kezéből pedig kicsusszant egyetlen fegyvere, mely hangos puffanással a földre esett.
Shana úgy érezte, hogy elfogytak a könnyei. Hiába zokogott fel hangosan a félelemtől, szemei és arca száraz maradt.
Xerxes közel hajolt a csapdába esett lányhoz, aki csak vergődni tudott a férfi kezei közt, s a fülébe suttogott:
- Tudod, csak nem akartam, hogy érintetlen maradj, mielőtt megöllek - mondta szárazon, majd a hajától fogva felemelte a földről és szembe fordította magával. Shana arca eltorzult a fájdalomtól és a rettegéstől, mire Xerxes megnyalta a szája szélét.
- Felizgat az arckifejezésed - vetett perverz mosolyt a lányra, alig bírta visszafogni magát. Ekkor elengedte, Shana pedig a földre zuhant. Egy pillanatig naivan azt hitte, hogy a férfi talán megkegyelmezett neki. De a következő pillanatban Xerxes minden erejéből a lány oldalába rúgott, Shana pedig felsikoltott. Xerxes lefogta a kezeit és a földhöz szorította őket, majd a lány derekára ült. Egy ideig csak bámulta a áldozatát, majd ökölbe szorította ujjait és teljes erejéből kezdte ütlegelni a lány arcát, mely pár pillanat múlva már vöröslő vérben ázott. Shana pedig majdnem feladta. Minden egyes ütés után hangosan felnyögött, kezeivel alig érezhetően próbálta eltaszítani magától a férfit. 
Xerxes pár percig még ütötte a lányt, őrült tekintettel az arcán, majd egyszer csak abbahagyta. Arca kisimult és komoly tekintettel nézte tovább a vérző Shanát.
- Unalmas, ha hagyod magad - sóhajtott, majd megvakarta a fejét és felállt. A lány arcának egyik fele feldagadt a kíméletlen verések sorozatától. Shana próbálta felküzdeni magát a földről, de megszédült és újból a földön találta magát. Túl gyenge volt ahhoz, hogy bármit is csináljon és ezt ő maga is tudta. Csak bámulta a piszkos, fehérre meszelt plafont maga előtt és nem gondolt semmire. Biztos volt benne, hogyha eddig valamilyen csoda folytán nem is, most biztosan meghal. Abban is biztos volt, hogyha ott, az elhagyatott iskola épületben elhull, azt egyedül Larion venné észre. A szülei csak akkor tudnák meg, hogyha pár hónap múlva véletlenül meglátogatnák lányukat, akit sehol sem találnak többé.
„ Talán még örülnének is neki „ – gondolta Shana szomorúan – „ Nincs gyerek, nincs felelősség.”
Hiába bizonygatta magának az ellenkezőjét, a lánynak igenis fájt szülei nemtörődömsége. Csak egy idő után megtanult beletörődni. 
Shana végiggondolt az eddig életén és arra jutott, hogy nincs miért élnie. Miért ne adhatná fel? A szülei nem szeretik őt, nincsenek barátai, nincs senki, akinek egy kicsit is fontos lehetne az élete. Nincs olyan ember, aki észrevenné, ha egyszerűen csak eltűnne. Egy üres lakást és egy felszabadult padot hagyna maga után az iskolában.
Aztán lejátszotta magában azt a pillanatot, mikor Larion megtalálná a holttestét. Gúnyosan elmosolyodna és csalódottan rázná a fejét.
„ Ostoba lány. Milyen gyorsan feladtad. „
Hallotta a fiú gunyoros hangját szinte maga mellől és néma zokogásba kezdett. Hogyan is adhatná fel? Shana elszégyellte magát, hogy egy pillanatra ennyire elgyengült.
Xerxes egész eddig hátat fordítva állt a lánynak és végig beszélt, amit Shana egyáltalán nem értett. Kezdett minden elhomályosulni előtte és már teste sem fájt annyira. A lány szemei kezdtek lecsukódni, semmit sem akart jobban, mint aludni, de nem tehette. Hangtalanul próbálta visszaszerezni egyensúlyát, miközben ruhája ujjával törölte le arcáról a portás és a saját vérét. Reszkető, kifehéredett kezével a vasrúdért nyúlt, melynek segítségével fel tudott tápászkodni a földről. Shana úgy érezte magát, mint egy öregasszony, ki nem tud meglenni a sétabotja nélkül. Elmosolyodott ezen a gondolatmeneten.
A lány lassan kiköpte a vért a szájából, mely már egy ideje fojtogatta és Xerxesre pillantott, aki megállás nélkül beszélt. Shana nem hallotta, hogy miről, csak a kezeire és a vasrúdra összepontosított. A férfi széles és izmos hátára pillantott. A lányban hirtelen valami megváltozott. Már nem félt, nem rettegett és nem érzett fájdalmat, könnycsatornái pedig teljesen kiszáradtak. Az egyetlen dolog, amit érzett, az a féktelen, eget-rengető düh és méreg volt. Egy dolgot akart csak abban a pillanatban, de azt mindennél jobban. Megölni Xerxest. Ez volt a célja.
Izzadt kezeibe fogta a rudat, s erősen megszorította azt, miközben aprókat lépegetve ért közelebb a férfihoz, aki még csak észre sem vette őt. Teljesen belefelejtkezett saját mondandóiba. Shana alig bírt magával. Testében egy eddigi ismeretlen érzés dolgozott, s hajtotta előre a lány, biztatta és ösztönözte. Véget akart vetni ennek az egésznek. Elege volt, hogy folyton megsérül, hogy menekülnie és rettegnie kellett mindenkitől és mindentől. Tényleg nem akart többet szenvedni.
Xerxes abban a pillanatban fordult meg, mikor Shana összeszedte minden erejét a támadáshoz. A férfi háta helyett, a vasrúd a mellkasába csapódott, vöröslő vére pedig egy egész nagy mennyiségben a földre ömlött. A férfi a döbbenettől és a fájdalomtól kikerekedett szemeivel bámulta a rudat a mellkasában, majd lassan Shana szemeibe nézett. Ekkor megrémült. A lány tekintetét elöntötte a sötétség és a vérszomj, melyet eddig Xerxes még egy áldozata szemében sem látott. Mintha egy gyenge, félénk kislányt kicseréltek volna egy eltökélt és vakmerő nővé. 
- Neked ... meg sem kéne tudnod mozdulni! - nyögte a férfi alig hallhatóan, majd kezeit a mellkasából kiálló,  a saját vérével áztatott rúdra helyezte, de nem bírta kihúzni onnan. 
Shana elvigyorodott, kivillantva ezzel tökéletesen fehér fogait.
- Sose becsüld alá az ellenfeledet! - sziszegte gúnyosan, majd a földre kényszerítette a férfit, aki elmosolyodott. Shana Xerxes derekára ült, majd mélyebbre tolta fegyverét benne, mire újabb adag vér került a földre.
- Ki gondolta volna, hogy pont te leszel az, aki végez velem? - Xerxes hátrahajtotta a fejét és a plafont nézte. - Fordult a kocka.
Shana elsötétült tekintettel vizsgálta a férfi borostás arcát és arra gondolt, hogyha másféle módon találkozott volna vele először, biztosan megkedvelte volna.
- Shana ... igaz? - nyögte Xerxes, szája sarkából pedig vér kezdett folydogálni.
- Igen.
- Miért küzdesz?
- Hogy érted? - kérdezte gyanakodva a lány.
- Szinte félholtra vertelek, mégis felálltál. Miért akarsz harcolni?
Shana döbbenten pislogott, arcára pedig halvány pír ült ki. Szorítása gyengült a vasrúdon, egy pillanatra arra gondolt,hogy megkegyelmez neki, de ezt az ötletet rögtön elvetette.
- Azt hiszem, ... én azokhoz az emberekhez tartozom, akik sosem akartak megszületni. De meghalni sem akarnak - mondta ki gyengéden és halkan az első gondolatát. - És nem szeretnék azért szenvedni, hogy a véremet véve más élhessen.
Xerxes meglepődve a választól, pislogni kezdett, aztán hümmögött, majd elmosolyodott:
- Jó válasz - ekkor hátradőlt és behunyta a szemét, Shana pedig vett egy mély levegőt és lassan, szaggatottan kifújta.

* * *

A lány sokkos állapotban zokogott a sarokban, saját testét átkarolva dülöngélt előre-hátra. Lassan átnézett a válla felett, de mikor meglátta Xerxes vérbe fagyott holttestét, újból sírógörcs tört rá. Nem bírta elképzelni, hogy mi is történt vele, nem egészen húsz perccel ezelőtt. Mintha egy filmen nézte volna végig, ahogyan elveszi valaki életét. Rázni kezdte a fejét és próbálta elhitetni magával, hogy csak egy rossz álom, vagy, hogy csak képzelődik. De hiába akarta áltatni magát, ő is tudta nagyon jól, hogy megölt valakit. És ez valahogy jobban megviselte, mint bármi más egész életében.
- Ne! - nyögte saját magának, arcát pedig izzadt, véres kezeibe temette. Még az sem fájt neki ennyire, mikor Xerxes teljes erővel ütötte. 
A férfi hiába akarta megölni Shanát, hiába okozott neki megannyi szenvedést és fájdalmat, a lány biztos volt benne, hogy nem lenne képes megölni őt, s most, hogy mégis megtette, azt kívánta, bár saját maga halt meg volna helyette.
- Shana! - hallott a lány maga mögött egy ismerős hangot, mire egy pillanatra befejezte a zokogást és maga elé kezdett bámulni.
- La ... Larion? - nézett át a válla mögött. A fiú arca kipirosodott, feltételezte, hogy a sok futástól, fekete haja lazán a szemébe hullott. Szemeiben döbbenettel vegyes aggódást vélt felfedezni.
- Mi történt? - a fiú Xerxes testére pillantott, mely kiterült a földön, mellkasából pedig egy rúd állt ki. Majd rögtön megértette a helyzetet, mikor a kétségbeesett, összetört lányra pillantott, ki keservesen sírt. Rögtön odasietett hozzá és leguggolt mellé, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Jól vagy? - kérdezte, annak ellenére, hogy látta az arcán a súlyos sebeket. Mégis a lány szájából akarta hallani a választ.
- Én ... nem akartam őt megölni ... nem akartam - ismételgette egymás után, bár leginkább magának, majd újból zokogni kezdett.
Larion dühösen nézett maga elé, ujjait pedig görcsösen összeszorította.
- Sajnálom - sziszegte mérgesen. - Az én hibám.
- Hol voltál? - robbant ki a lányból, majd közelebb kúszott a fiúhoz. - Azt mondtad, hogy vissza jössz értem. Megígérted! 
A fiú szíve összeszorult, ahogyan a lányt nézte, s nem tudott válaszolni neki. Helyette inkább karjaiba kapta Shana remegő testét és felállt. Lassan kisétált az elhagyatott épületből, de mielőtt maga mögött hagyta volt azt a helyet, átnézett a válla felett és egy utolsó pillantást vetett testvérére. Egészen idáig a gondolattól is rosszul volt, hogy Xerxest a bátyjának nevezze, de most valahogy megenyhült a szíve. 
Aztán újból Shanára pillantott, ki arcát a fiú mellkasába fúrta, tejfehér kezeivel pedig a pólóját szorította, majd elindult. A lány egész testében remegett a zokogástól, amit nem bírt abbahagyni.
Larion később visszatért az iskolához, hogy felgyújtsa az épületet. Biztos akart lenni benne, hogy Xerxes ott marad, ahová neki kellett volna küldenie. Nem pedig Shanának.

19 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!

    Nagyon tetszett a rész, és Xerxes megérdemelte, amit kapott. Larion meg sokat fog még magyarázkodni ezért! Várom a következő részt vasárnap :)

    Puszi, Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cleo!

      Örülök, hogy tetszett és, hogy nem okoztam csalódást. Remélem a következő rész is elnyeri a tetszésedet. Köszönöm, hogy itt voltál! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!

    Igen, újra itt voltam, olvastam, és megint csak azt mondom, hogy szuper volt! Nagyon izgalmas volt és leültem a gép elé, alig öt perc alatt végigolvastam :) Nagyon jó, hogy ezt sikerült ilyen hosszúra írnod, és gratulálok ezért az egész történetért, meg mindenért, jó érzés minden vasárnap végigolvasni egy újabb részt (mivel én csak vasárnaponként jutok el odáig, hogy leüljek a gép elé)... apropó, még mindig nem tudjuk hogy micsoda is igazából Larion, na meg a családfára is kíváncsi lennék... :)

    Így tovább, puszi
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shirley!

      Örülök, hogy újból sikerült elnyernem a tetszésedet és remélem, hogy idővel minden értelmet nyer számodra és mindenki másnak. Sokat jelent nekem, hogy mindig írsz nekem, köszönöm szépen, hogy itt voltál! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Drága Dorothy!
    Egyszerűen nem tudok mást mondani, csak hogy tökéletes. Minden érzést át tudtál adni, kellőképpen meghatott a rész, és meg is lepődtem, persze jó értelemben. Nincs értelme tovább ragozni, nagyszerűen írsz. Sok sikert a továbbiakban.
    Puszil,
    Chanel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chanel!

      Nagyon jól esnek a szavaid, komolyan. Köszönöm szépen a dicséreteidet és azt, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem. Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!

    Már tűkön ülve várta ezt a részt, s tegnap 5 percenként nézegettem, hogy nem e tetted ki.
    Igaz, csak most reggel bírtam elolvasni, de egyszerűen tökéletes!
    Csak azt bánom, hogy nem lehet többször megnyomni a "Tetszett" gombot.
    Siess a következővel! :)

    Fanni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Sajnálom, általában este szoktam feltenni a részeket. De nagyon örülök, hogy a kis késői jelentkezésem ellenére is tetszett a történet, Köszönöm szépen, hogy újból itt voltál és, hogy írtál nekem! Hálás vagyok! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Mint minden részt ezt is imádtam!
    Várom a következőt!
    Ölel és puszil: Mimi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mimi!

      Örülök, hogy minden rész megfogott, köszönöm, hogy írtál és, hogy itt voltál! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Dorothy!
    Elképesztő fejezet volt , minden sorját csak úgy falták a szemeim!
    Vasárnap résen leszek , várom a következőt!
    Puszi: Merci (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves mercedes!

      Nagyon örülök, hogy tetszik, remélem a következő fejezetről is hasonló véleménnyel leszel. Köszönöm szépen, hogy itt voltál és írtál! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Drága Dorothy!

    Azt hiszem már elég régen írtam neked - bár nem emlékszem, én hülye -, amit eléggé sajnálok. Legfőbb oka a lustaságom az oka, de ez nyílt titok. Igazán érdekes fejezeteket hagyhattunk magunk mögött figyelem felkeltő volt és izgalmas, ami valójában az ilyen műfajnak a legnagyobb célja - legalább is szerintem. Shanát sajnálom, amiért depresszióba esett Xerxes halála miatt, de szerintem túl fogja magát tenni ezen, mert biztosan tartogatsz számára még jó sok veszélyt, ami miatt emlékezni se lesz ideje. Larion pedig... Hol volt? Csak ez a kérdés kavarog a fejemben. Lehet, hogy az iskola nagy, de nem éppen a legjobb pillanatban toppant be, hamarabb is jöhetett volna, bár ez így volt rendjén.

    Ígérem, hogy itt leszek legközelebb, ha pedig nem, akkor bátran megdorgálhatsz, megengedem, sőt...

    U.I.: Ha nem írtam, akkor tetszett a fejezet, nagyon!

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Ne sajnáld, hihetetlenül örülök, mikor írsz nekem, nagyon sokat jelent. Örülök, hogy ez a rész sem okozott neked csalódást és remélem, hogy hamarosan mindenre fény derül számodra és a többieknek is. Várlak legközelebb is, de ha nem írsz, az sem baj. Tudom, hogy olvasol és ez már önmagában boldoggá tesz!
      Köszönöm szépen, hogy írtál és, hogy itt voltál! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. Drága Dorothy! :)

    Talán én tegnap kezdhettem el olvasni a blogodat - ternészetesen este -, szóval nem jutottam iszonyatosan sokáig, de persze mára már be is pótoltam. Az igazat megvallva én eleinte hadilábon álltam a blogoddal. Nagyon sokszor kaptam már azon magam, hogy nézegetem a kinézetet, de valahogy nem kezdtem bele. Egyik ok az az lehet, hogy nem 1D - s, mert tulajdonképpen én szinte csak olyan blogokat olvasok, amiben szerepel az egyik tag, na de a lényegre visszatérve. Nem nagyon szimpatizáltam a kinézettel, s a sztorival egyaránt. Azonban egy nap történt valami - nem árulom el mi -, ami miatt nekiálltam olvasni. Egy kritikát írtak a te blogodról, s gondoltam miért ne nézhetnék be? Hisz most a " horror " korszakomat élem, s amint megláttam, hogy mit írtak róla egyből rácuppantam. És beleszerettem. Egyszerűen hihetetlen ez a blog. Olyannyira bele tudtam magam élni, hogy azt sem tudtam mit is forog körülöttem forgott. Teljsen beleéltem magam ebbe. Az egyetlen blog, aminél ilyesmi történt pedig nagyon sok blogot olvasok. Annyiry, de annyire megkedveltem Shanát, de legfőképpen Lairont, akit én egy álompasinak képzeltem el, s teljesen el tudtam képzelni mit érez Shana. Laironra pedig nem lehet haragudni, szerintem már beleszerettek egymásba. Lairon még is csak a megmentő lett, aki kiszabadítja a " királylány ". Módfelett örvendek, hogy ide találtam. Xerxes egy picinkót azért sajnálom, de megérdemelted hisz kipusztította az egész iskolát.
    Fantasztikus vagy abba ne hagyd az írást, mert annak nem lenne jó vége - ez már egy kicsit durva, de mindegy -, azt hiszem meg lett az első, s utolsó kedvenc blogom! :)

    xx Sun :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sun!

      Nem is tudod, mennyire meghatott és feldobott minden egyes sorod és szavad, hihetetlenül boldoggá tettél, de komolyan. Örülök, hogy végül mégiscsak elkezdet olvasni és annak még jobban, hogy nem bántad meg azt, hogy belekezdtél. Köszönöm szépen minden egyes szavadat és azt, hogy szántál időt a történetre. Végig vigyorogtam miközben olvastalak! :)
      Remélem a következő fejezettel sem okozok csalódást neked és köszönöm szépen újból, hogy itt voltál, olvastál és írtál. Nagyon sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  9. Szia Doroty.
    Nagyon kevés időm van és még csak most jutottam el az olvasáshoz de imádom.Igazából abba hogy kevés az időm van valami jó is mert mindjárt vasárnap és új rész :3
    Könyvet kéne írnod ;)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Szintia!

    Könyvet? Ez talán kicsit túlzás, mindenesetre köszönöm szépen, nagyon jól esik. Örülök, hogy tetszett, remélem ezután sem okozok csalódást! :)

    Puszil,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
  11. Hát ez nem igaz. Hogy lehetek ilyen puhány? Mert bár utáltam Xerxes-t (természetesen) de az utolsó szavai után szinte már megkedveltem (??) Olyan.... kevésbé borzalmasan gonosznak tűnt :D (ezt aztán jól megfogalmaztam)

    VálaszTörlés