2013. dec. 16.

Tizenötödik vércsepp

Kedves Olvasók!
Köszönöm szépen minden egyes biztató szót nektek, hihetetlenül sokat jelent. Sajnálom a késést, de a gépem felmondta a szolgálatot, így elég  nehezen sikerült most közzétennem ezt a részt.
Nem tudom mennyire lesztek megelégedve a fejezet tartalmával és terjedelmével, de remélem nem fogok csalódást okozni. Ha mégis lenne valami, nyugodtan szóljatok. Hibák esetén is! :)
Dorothy Large
Tizenötödik vércsepp
.........................


Shana azóta nem látta Lariont, mióta az kiment a szobájából, becsukta maga mögött az ajtót és elhajtott a környékről a fekete Audijával. Ez nem egészen két hónapja történt. A fiú nem járt iskolába, de persze senki nem vette észre. Egyedül Shana.
Miután Larion elhagyta a lány szobáját, Shana zavarában a fejére húzta a takaróját és próbált elaludni. De az emlékek sehogy sem hagyták nyugodni, gúnyosan visszajártak és kínozták a lány elméjét. Xerxes megölése felzaklatta, jobban, mint bármi más egész életében, s amikor a férfi vérben ázott testére és a mellkasából kiálló vasrúdra gondolt, könnyei újra és újra eleredtek.
A lány maga elé bámult, s végül feladta. Csak hagyta, hogy a véres és szörnyű emlékek megrohamozzák elméjét és kínozzák egész lényét.
Nem bírt elaludni. Azon gondolkozott, hogy érdemes lenne-e másnap iskolába menni, s végül úgy döntött, hogy bemegy, de az egész olyan volt, mintha nem történt volna semmi. Egyetlen diáknak és tanárnak sem tűntek fel az üres padok és a csend, amiket az elhunytak hagytak maguk mögött. 
„ Vajon mi történt a testükkel? "
Shana elszörnyedve nézte alacsony, fekete hajú osztálytársnőjét, kinek az a lány volt a legjobb barátnője, akinek Xerxes leszakította a lábait. Észre sem vette, hogy nincs többé.
Shana tudta, hogy ez Larion műve. Csak azt nem értette, hogy vele miért nem csinálta ugyanezt. Miért nem felejtette el vele mindazt, ami történt? Amikor Xerxes szinte félholtra verte, vagy mikor megölte a férfit? Larionra miért emlékszik még mindig, ha már elment?
- Miért volt kedves velem, ha úgyis elhagyott volna? - kérdezte magától a lány, maga elé bámulva a padja mögött, miközben a még megmaradt osztálytársai jóízűen beszélgettek.
„ Örülnöm kellene. Folytathatom az életemet, ahol abbahagytam. "
Shana szomorúan elmosolyodott, majd fejét lefektette a padjára és kinézett az ablakon. Hiába nem aludt egész éjszaka, egyáltalán nem volt álmos.
Úgy tűnt, hogy a madarak fekete alakja szinte végigúszott az ég jeges tengerén, s a nap is csak fényjáték volt a hullámokon. Gyönyörűnek tűnt, de Shanának mégis sírni támadt kedve. 
Nem egészséges ha valaki váratlanul betoppan az életedbe, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnik belőle.
Shana úgy érezte, mintha hiányozna valami. Mellkasa fájt és nehézkesen vette a levegőt, néha pedig a semmiből törtek elő a könnyei.
- Mi történt velem? - kérdezte magától elkeseredve, majd ruha ujjával megtörölte az arcát és vett egy mély levegőt. Úgy döntött, hogy inkább az órára figyel és próbált mindent memorizálni, amit az új osztályfőnök mondott, mély, rekedtes hangján. Muszáj volt valahogy űzni a gondolatait és a  kellemetlen érzéseit.
„ Csak idő kérdése. " - nyugtatta magát folyamatosan, de ezt még saját maga sem hitte el.

* * *

Shana iskola után bement a tanári szobába, hogy diáktanács elnöki kötelezettségeinek eleget tegyen.  Hónapokig csak röviden beszélgettek a tavaszi fesztiválról, a diákok között is néha szóba került, de eljött az ideje, hogy a tanárok és a tanulók komolyan elkezdjék a szervezést.
Shana odafigyelt mindenre, amit az igazgató mondott az eseményről, még jegyzeteket is készített, hogy egy szorgos diák látszatát keltse. Abszurdnak tartotta, hogy a fél iskola lemészárlása után fesztivált rendezzenek. De persze arra Shanán kívül senki sem emlékezett.

A lány hazafelé elsétált a régi iskolaépület maradványi mellett, mely egy 'rejtélyes'  tűzben égett le. A hely mellett, ahol Xerxes életét vette. Szíve szaporán kezdte döngetni a mellkasát ezért inkább leszegett fejjel igyekezett el onnan. Kellemes, késő tavaszi este volt, mire végzett az iskolában. Shana vállán lazán lógott a táskája, a lány pedig a hosszabbik úton ment haza. Végigsétált a főutcán, ahol a lángos ínycsiklandó illata csapta meg az orrát, s gyomra hirtelen korogni kezdett.
„ Igaz is. Már két napja nem ettem. "
Hazaérve  rögtön készített magának egy szendvicset, amit gyorsan befalt, aztán csinált magának még egyet. Majd hirtelen felkapta a fejét. Lassan, remegő kézzel letette a kést a konyhapultra, kezét pedig a pólójába törölte. Úgy érezte, mintha valaki állna mögötte, nem is olyan messze és végig figyelte volna őt. Mikor Shana gyorsan hátrafordult arra számított, hogy megpillantja Larion mély, sötét, örvénylő szemeit, a fülénél kunkorodó, fekete haját és gúnyos mosolyát, ahogyan önelégülten mondd valamit, amit a lány már megszokhatott tőle. De a fiú helyett, Shana a fehérre meszelt falat látta maga előtt, s haraggal vegyes csalódottsággal kifújta a levegőt. 
- Miért nem tudom egyszerűen elfelejteni ezt az egészet? - kérdezte ingerülten, majd sóhajtott egyet és megrázta a fejét - Nem számít.
A lány vett egy fürdőt, majd elment lefeküdni és valamiért rögtön el is aludt. Shana akkor nem álmodott semmit.

* * *

Pár hét múlva elkezdődött a tavaszi fesztivál. Az iskola területén rendezték, az udvaron bódékat állítottak fel, amelyekből diákok által készített finomságok áradtak vagy apró bizsukat árultak, nevetségesen olcsó áron. Viszont Shana nem élvezhette úgy a fesztivált, mint a többiek, neki, mint diáktanács elnöknek többször is végig kellett járnia az egész iskolát, egy papírral a kezében és gondosan kipipálgatta a kiállított dolgokat. Úgy tűnt, hogy minden a helyén van. Shana normális körülmények között ki nem állhatta volna az egész felhajtást, de most kivételesen örült neki. Sikerült egy időre elterelni a gondolatait mindenről. Mosolyogva sétált végig újra és újra az egész iskolán, mindenkinek jóízűen odaköszönt és olyan bájosan viselkedett, mintha nem is utálná az embereket.
A papírját nézegette és már harmadszorra pipálgatta ki a neveket, amíg szeme szögletéből meg nem pillantott egy fekete, magas alakot. Gyorsan odakapta a tekintetét, de arra számított, hogy egy iskolatársa az, ezért vissza akarta fordítani fejét a papírjára, de jobban ismerte az alakot, mint egy egyszerű iskolatársat. Gyomra remegni kezdett, mikor megpillantotta a fiú alakját, ahogyan közeledik felé, ő pedig csak kábultan nézte őt. De valami megváltozott Larionban. A külseje ugyanolyan volt, sápadt arc, fekete haj, sötét szem. Viszont, ahogyan közeledett a lány felé, inkább egy veszedelmes vadállatnak tűnt, mintsem a régi, kedves és aggódó fiúnak.
Shana automatikusan hátrálni kezdett, de még mindig nem bírt felébredni a döbbenetből. Mondani akart valamit, elméje tele volt fel nem tett kérdésekkel, de végül néma maradt. 
Larion ráharapott a saját ujjára, abból pedig vöröslő vér serkent, majd derekánál fogva magához rántotta a megszeppent lányt és a véres ujját a szájába dugta. Shana annyira meglepődött ezen, hogy meg sem bírt mozdulni, lábai pedig feladták a szolgálatot, s egyenesen a fenekére esett volna, ha Larion nem tartja olyan erősen.
Érezte nyelvén a vér jellegzetes, vasas ízét, el akarta lökni magától a fiút, de akkor már nem volt rá képes. Szeme előtt minden elhomályosult, a hangok összemosódtak és nem érezte a testét. Feje tehetetlenül hátracsuklott, a papír a kezében a földre esett és vett egy mély levegőt, mielőtt minden elsötétült volna.

14 megjegyzés:

  1. waaaaaa omg *-* brutálisan hiperszuper lett *-* gyorsan siess a következővel, nagyon kíváncsi vagyok ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fancsika!

      Ennek hihetetlenül örülök, köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem. Nagyon sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!
    Megérte erre a részre várni.
    Remélem, még sok 'vércseppel' fogsz minket boldogítani.
    Nagyon, kíváncsi vagyok már a folytatásra.
    Remélem ezért, szombaton fent lesz. :)
    Fanni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Nagyon örülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet és nem okoztam csalódást. Próbálom minél előbb felrakni a részeket, bár nem mindig sikerül, főleg most, hogy nem igazán tudok mindig gép közelbe lenni, ugyanis a sajátom feladta magát:D
      Köszönöm szépen, hogy újból itt voltál és írtál nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Áááh.. nagyon jóó lett! Valójába egy normális kommentet akartam írni, de nem jött össze. :)) Annyira jó, hogy nagyon..Tűkön ülve várom a következő részt. Van tippem mit csinált Larion, de tuti, hogy rosszra gondolok, mint általában mindig... :)) Szóval.. siess a következő résszel! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Messo!

      Nagyon örülök, hogy tetszik és kíváncsi lennék mire gondoltál:D Köszönöm szépen, hogy újból itt voltál, olvastál és írtál nekem! Sokat jelent!:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Hát...itt abbahagyni?? Szemétség! :D Amúgy jó lett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Legalább lesz miért tovább olvasnod :) Köszönöm szépen, hogy itt voltál és írtál nekem! Örülök, hogy tetszik:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Drága, egyetlen Dorothy!

    Este, de itt vagyok, szóval megpróbálom összeszedni a kusza gondolataimat és valami értelmeset leírni neked. Az elején az igazat megvallva azt hittem, hogy egy lazább, 'pihenős' fejezetbe csöppentünk, de igazán tévedtem. Megint hoztad a formádat, és egy újabb függővéggel hagytál itt bennünket egy egész hétre, reméljük képesek leszünk kibírni!
    Larionra kíváncsi vagyok, talán megfenyegették újra? Nem tudom mire számítsak, talán meglepsz minket újra valami olyan dologgal, amire nem számítottunk volna!
    Nagyon tetszett a fejezet!

    ÖLEL, Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Köszönöm szépen, hogy újra itt voltál, mint mindig, most is sokat jelent a véleményed! Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet és, hogy nem okoztam csalódást, remélem a következő is ugyanígy elnyeri a tetszésedet!
      Köszönöm szépen, hogy olvasol!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Kedves Dorothy!

    Nem tudom, hogy betegen mennyire értelmes hozzászólást tudnék gyártani, úgyhogy inkább csak tudatni szeretném Veled, hogy itt vagyok, még ha időhiány miatt nem is mindig írok. Elképesztően csavarod a szálakat, egyik pillanatban leesik az állam, a másikban csak kapkodom a fejem az új események miatt is. Az előző fejezetvég miatt arr számítottam, hogy már elkezded "elvarrni" a szálakat stb. Erre jön Larion és EZT teszi??? Ajánlom neki, hogy valami nagyon jó magyarázattal rukkoljon elő emiatt, máskülönben... Hát, jelen állapotomban a lázmérőmmel csapkodnám meg, na de érted. Mindegy, abban biztos vagyok, hogy Benned nem fogok csalódni!
    Nagyon tetszett, és csak így tovább! A sulihoz meg kitartást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Nagyon sokat jelent a véleményed és boldog vagyok, hogy megint sikerül elnyernem a tetszésedet. A következő fejezetben kiderül, hogy Larion miért tette, sőt a történet vége sincs már olyan messze.
      Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál! Sokat jelent!:)
      Remélem, hogy mostanra már meggyógyultál!

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Drága Dorothy! :)

    Oké, most, hogy itt ülök elég nehéz vélemény alkotni. Rám mindig is nagyon vall az, hogy gyakran kapok szómenést, ez esetben most, mint már említettem elakadt a szavam. Fogalmam sincs, hogy mennyit fogok írni, mert közben nem nézem, csakis azt látom,a hogy sebesen járnak előttem az ujjaim.
    Annyira, de annyira jóra sikeredett ez a rész - emiatt akadt el még a lélegzetem is pár pillanatra, hogy csak néztem ki a fejemből, s azon agyaltam, hogy most mégis " mi van? ". Nem tudom követni, hogy is működik ez a Lairon! :DD Egyik pillanatban, majd elájulok, hogy milyen aranyos, hogy milyen cuki.... Most meg?! Leharapja a saját ujját vagy mi? Hát ha én lettem volna Shana helyében akkorát .... - nem mondok inkább semmit, mert nem szokásom a káromkodás...attól függ milyen a hangulatom -, hogy a másikat a fal adta volna neki! Komolyan! De, ráadásnak még előtte 2 hónap magasról szarott Shana - ra! Most, ahogy így emésztem fel magamban soraim, az esett le nekem, hogy mennyire beleéltem magam az egész sztoriba, és ez csak a te érdemed, amiért ilyen jól tudok kifejezni az érzelmeket. Kalapot emelek előtted ezért, gartulálok igazán tehetséges egy író vagy.
    Na, de a lényegre visszatérve, mint mindig most is nagyon nagyot alkottál, s mint mindig most is nagyon tetszett! :) Nagyon siess a kovivel, mert itt abbahagyni???

    xx Sun :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sun!

      Örülök, hogy sikerült magad beleélni a történetbe, ez nagyon jól esik, komolyan. Sajnálom, hogy a te hosszú kommentedre én csak egy ilyen kis rövidke választ tudok írni. Tényleg nem tudom, mit mondhatnék, csak azt, hogy nagyon hálás vagyok a véleményedért és amiért olvasol! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés